Aki a huszas évei elején megfelelő anyagi helyzettel rendelkezik a családalapításhoz-saját ingatlan, stabil kereset-leírná, hogy mindezt az ország melyik részén érte el? Köszönöm.

Sziasztok!

Aki a kérdésre válaszolt, annak köszönöm szépen a válaszát. Aki offolta a kérdést a diploma haszontalanságáról alkotott véleményéhez (amihez természetesen joga van - jobb híján), annak a kedvéért szeretném leszögezni, hogy egyrészt a kérdés nem ez volt, másrészt a mérnöki diplomát és természettudományos doktori fokozatot (aki kérdezte, igen, a PhD fokozat a doktori) egyetemen "csücsüléssel" (nem sikerült helyesen leírni) nem lehet megszerezni, csakis kemény munkával. Lehet, hogy valamelyiket igen, de ezt pont nem. Lehet, hogy nehéz feldolgozni, de a cél nem az volt, hogy ne kelljen dolgozni, elmegyünk addig valahova. Azért mentünk erre a szakra, mert a választott szakmánkhoz egyetemi oklevélre van szükség. (Nem a papírért, bármennyire furcsa ez annak, akinek nincs. Bizonyos szakmák művelése nem megy máshogy.) A különbség a burkoló és a diplomás mérnök között (többek közt): lehet, hogy ő húsz évesen keres 300.000 nettót, mi pedig kb. 10 évvel később, viszont mi azt csináljuk, amit szeretünk. A plafon pedig nem itt van számunkra, ez évtizedekig előrelépést, kihívást, örömöt jelent, hivatást. Mi választottuk, azt csináljuk, amit szeretnénk. Igaz, hogy a nehéz fizikai munkával ellentétben nehéz szellemi munkát végzünk (és mivel jócskán dolgozunk laboratóriumban, műszerekkel, nem is a seggünkön ülünk amúgy) napi min. 10-12 órát, random hétvégén, ünnepnap. Viszont a szerszámok letétele után nem pihenjük ki magunkat egy pofa sörrel, mert a szellemi fáradtságot nem lehet így kipihenni - másnapra. Nincs olyan, hogy vége van, nincs olyan, hogy letettem a munkát. Elnézést kérek, hogy elkanyarodtam a tárgytól, de valakinek gondot okozott a kérdés értelmezése: Hol laksz? Kissé fárasztó, hogy annak ellenére, hogy engem a legkevésbé sem érdekel, ki mivel keresi a kenyerét és azt gondolom, minden munkának megvan a létjogosultsága, a nehézsége és más-más habitusú embereknek más-más tevékenység jelent értelmes, tartalmas életet, sajnos nem mindenki gondolja így. Nem tudom megállni (alapesetben igen, de ma pont nem) az értelmiségi munka elleni kirohanásokat. A hozzászólók között voltak jó páran, akik tudják, mivel jár elvégezni egy normális egyetemet (amikor egyetemet mondok, akkor nem valami humbuk szakra gondolok, hanem normális értelmiségi szakmára). Nem fogok elnézést kérni, hogy -ahogy itt valaki találóan fogalmazott - más az igényszintem. Bocs, hogy nem egy nevesincs Isten háta mögötti putriban pultozok. Igen, ez a nehezebb út - de ha valaki tud olvasni- gondolom kiderült, hogy mi is elértük, amit szerettünk volna. Minden jót és értő olvasást.