Akik azért nem akarnak gyereket, mert a "babák" sírnak, büdösek, stb. ; azok akarnának, ha valaki -mondjuk a családban- átvállalná azt az időszakot, ami miatt nem akarnak gyereket?
Egy véletlen kérdésben olvastam válaszként, hogy kb harmada az ott válaszolóknak olyan problémák miatt nem akar egyáltalán gyereket, amiből a gyerekek úgyis kinőnek néhány éven belül.
Utána már lehet beszélgetni, játszani a gyerekekkel, élvezet felfrissülni az ötleteiktől, a különleges gondolataiktól.
És minden korban, kisiskolásan, zenetanulósan, sportolva velük, a tizenévesekkel vitatkozva a világ dolgairól, mindig feltöltik a szüleiket, újraélhetik az életüket mellettük.
Kár lenne a pelenkás, nyüglődős időszak miatt az utána következő élvezetekről lemaradni azoknak, akik azért nem akarnak gyereket, mert ki nem állhatják a csak feküdni-mászni-totyogni tudó gyerekeket.
Szóval, ha mondjuk a nagymama, a testvér vagy más rokon, vagy akárki -akár pénzért, mit tudom én- átvállalná a gyereke gondozását, akkor esetleg akarna az ilyen ember gyereket?
Szerintem a kérdés a hozzám hasonlóknak szól, nem a bennünket leegoistázó "tökéletes" édesanyáknak, szóval íme a válaszom!
Nem! Eleve a terhességet sem szeretném megélni, a szülést meg végképp nem! Számomra nem egy szuper kaland lenne, hanem maga a borzalom! És utána se érdekes a gyerek, mikor már lehet vele "cimbizni", mert nem vágyom 14 évesek társaságára sem!
Akik a gyereket nem akarókat egoistázzák, azok meg legyenek szívesek kitörölni a csipát a szemükből, mert általában a tudatosan gyerektelenek azok, akik a legnagyobb áldozatokat is hajlandóak meghozni más élőlényekért, például mi szoktunk elhozni kutyákat altatás elől, mert a szuperszülők (följött egy kis hányás, de visszanyeltem) meg akarnak szabadulni az állattól, mert "jön a baba", vagy mert "a babukám allergiás", vagy mert "rámorgott a babócámra". A hozzám hasonlóan gondolkodóknál van tele a ház macskával, akik azért születtek meg, mert a hormonoktol kótyagos anyukák nem hajlandóak ivartalaníttatni a macskáikat, mert "hadd élje át ő is az anyaság gyönyörűségét".... A hozzám hasonlóak nagy része nem, hogy nyaralgat, meg utazgat, hanem minden pénzét és idejét az állataira fordítja, vagy a kóbor állatok mentésére és gyógyíttatására!... Egoizmus?! Ki kérem magamnak! (Ám, ha önzőek lennénk, ahhoz sem lenne senkinek semmi köze!)
33/N
Jah, utolsó vagyok lemaradt.
40/n
Én 40 éves vagyok,és nem akartam soha gyereket...
A legfőbb oka talán az,hogy én ki lettem toszva a nagyvilágba 20 évesen,old meg magadnak a dolgodat,vagy markold meg..
Soha semmilyen segítséget,támogatást nem katam sehonnan,és mivel ezek miatt nem rendelkezem olyan anyagi háttérrel,hogy megadjam a gyereknek amit kell,így inkább nem vállalok..
Nem akarom,hogy a szülei miatt végig kínlódja az életét,mire valamit összehoz..
A másik..
A mai gyerekek...
Nem normálisak,önzőek,egoisták,és ami nagyon durva,gonoszak..Kimondom,nem bírom őket...
És abba bele se gondolok,hogy ezekből milyen felnőtt lesz,mikor már 2-3 évesen ilyenek..
Reflektálva 22-24-re: Szerintem igaza van Kérdezőnek abban, hogy mindkét oldalt lehet valamilyen magyarázattal önzőnek látni. Csak logikusan, nem az én véleményem, de akinek van gyereke, lehet aszerint azért önző, akinek nincs, mert pl. nem szolgálja a társadalmat újabb magyarokkal, pedig ő is nyugdíjas lesz egyszer, akit majd az ő gyereke tart el, vagy milyen az, hogy csak azért nem vállal, mert nincs kedve feladni látszólagos kényelmét - vagyis nem ért egyet az ő világképével (pl. tudtommal akár romáknál, akár nem csak dísz-keresztényeknél is nagyon alap a gyerek), miszerint a gyerek és gondozása inkább érték mint nyűg.
Aztán nemrég ezt olvastam valami reklámokkal foglalkozó írásban, ahol facebook képmegosztások statisztikája alapján állították, hogy az emberek nagy többsége inkább segít állaton, mint emberen - persze az igazságtartalmát ellenőrizni nem tudom. Nekem is sok ismerősöm tart gyerek helyett állatot, illetve olyan is van, akik egyszerre a kettőt, de olyan egy sincs, aki kidobta volna az állatát a gyerek miatt, szóval nem lehet általánosítani ebben sem.
Én fiatal felnőttként még bőszen állítottam, hogy alkalmatlan lennék anyának, a világ túl van népesedve, a jövő sötét még nekem is... aztán szerelmes lettem és miután kipipáltam esküvőt, lakást, karriert indult be csak a gyerek utáni vágy... talán jórészt csak kíváncsiságból, adni vágyásból. Szóval lehet, pár éve még mást írtam volna. De akkor sem tartottam volna jó ötletnek, hogy csak kiegészítőként legyen velem a mások által majd biztos tökéletes társalgó robotnak nevelt, de az én génjeimet továbbvivő gyerekem, amikor épp ráérek és kedvem is van hozzá.
Off: Engem az érdekelne, hogy talál ide olyan sok gyereket nem akaró válaszoló a GYK-n a Gyerekvállalás, nevelés kategóriába? :D
Amúgy azt felejtik el sokan, hogy a gyerekvállalás lényegében egy új ember "teremtése", karakterének kialakítása, egy ember élete felett rendelkezel kb. Ezért sem értem amikor jönnek a "majd lesz valahogy" háborúban is szültek" meg az egoistázással, önzőséggel és úgy tekintenek rám, mint egy gyilkosra, csak mert nem akarom egy új jövevény életét elcseszni. Egyáltalán ez miért zavarja őket? Nem ártok nekik.
Látod, hogy milyen primitív, ostoba emberek vállalnak gyereket aztán nőjön, mint a dudva. Az is nagyon jellemző és igaz, amit a 33 nő ír, hogy a sok okoskodó véranyából (és itt nem a normális édesanyákra gondolok) legtöbbször már annyi felelősség is hiányzik, hogy egy macskával alapszinten tudjon bánni. Az ilyen emberek keze alól kerülnek ki később a semmit nem tisztelő, környezetüket romboló kamaszok.
Az emberek nagy többségének sajnos nem való se gyerek, se állat, de még egy kitömött papagáj sem.
És az a tragédia, hogy ezeknek lényeknek a szaporodása termeli ki az ugyanilyen lényeket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!