Közös felügyelet hogyan működik a valóságban, tudtok gyakorlati példákat mondani?

Közösen szeretnénk nevelni a gyerkőcünket, még ha szét is költözünk.

Eddig az a legszimpatikusabb elképzelés, hogy ő délelőtt dolgozik, reggel 4-kor megy mert ingázik. Én délután dolgozom többnyire 10-22ig, de csak heti 4 napot.

Emiatt azt beszéltük, hogy nekem lenne kulcsom hozzá, reggel korán kelek hajnalban átjövök mielőtt indul (ha lesz már párja akkor nem hajnalban megyek át hanem reggel, de még mielőtt kel, hogy megmaradjon az együtt reggelizünk, fogat mos, felöltöztetem, elindulunk rutin (ekkor már nem szükséges hogy legyen kulcsom, vagy neki hozzám, de igazából ezt valahol mindegynek érezzük, mert tudjuk hogy nem élnénk vissza vele semmilyen módon)) , elviszem a picit oviba, utána elmegyek én is dolgozni.

Ő délután megy érte, hazaviszi vele van.

Én pénteken már nem dolgozom, így reggel elviszem a picit oviba, délután mennék érte velem lenne szombaton, és vagy szombat este vagy vasárnap reggel (megbeszélés alapján) viszem vissza a picit. Ha rokonokhoz megyünk le azt előre megbeszéljük és igyekszünk ahhoz igazodni. Tehát tényleg együttműködőek vagyunk, nem akarunk kicseszni se a másikkal se a saját gyerekünkkel.

Nekünk ez így működőképesnek tűnik, de meghallgatnám mások véleményét is. Mert első gyerkőc nincs tapasztalatunk ilyen helyzetekben, és igazából hiába kerestem sehol nem találtam mintát arról hogy milyen is gyakorlatban a közös felügyelet.

Azt tudom hogy mindenképp szeretnénk hogy ne legyen rángatva a kicsi. Egy otthona legyen, de legyen lehetővé téve az hogy a külön élő szülő is ugyanúgy az élete része legyen, legyen egy szobája a másiknál is, aludhasson ott ha úgy adódik.