Ti mennyire érzitek úgy hogy valaha is megfelelőek lesznek a körülmények a gyerekvállaláshoz?

Mi is korán vállaltunk és nem bántam meg. Lelkileg már nagyon korán késznek éreztem magamat. Rengeteg dolgot elértünk gyerekek mellett és még mindig sok a terv. Sokkal jobban élünk a kortársainknál. Persze legyen fix megélhetésed és állj készen lelkileg, de olyan NINCS, hogy épp minden ideális. Aki ilyen rózsaszínű habos-babos maszlagra vállal csak, az pofára fog esni. Mindig lesz valami terv, valami nehézség, váratlan helyzetek. Amikor ezeket gördülékenyen tudjátok együtt kezelni bármi van is épp, jöhet a baba is. Aki kizárólag az ideálisra alapít családot, egy PILLANATNYI helyzetre alapoz. Gondolj bele: Honnan tudod, meddig tart az? Az első mélypontig? Betegségig? Nehézségekig a gyerekkel? A közös idő leszűküléséig? A megváltozott külsőig? Kiszámíthatatlan, mi fog változni, pontosan mikor, hányszor és ezekre ki hogyan reagál majd. Egy gyerek pedig garantáltan hatalmas változás. Ezt nem lehet beidőzíteni tökéletes időre. Abból vannak a tönkrement házasságok, mert előre senki sem jósolja meg, mi jön. Aztán persze megy a csodálkozás, mert nincs felkészülve arra, hogy erre nem lehet ennyire tudatosan készülni és hát ő bizony nem érti, mi romlott el... Nem ez a titok. Sőt, szerintem ez a "minden ideális" gondolkodás nagyon káros. :( A létbiztonság a legfontosabb és az, hogy ti mint pár készen álljatok. Nem szabad túlbonyolítani, mert abból csak a gond van. Az élet nem hagyja, hogy minden úgy legyen, ahogyan előre elképzeled. Nonszensz és röhejes. :D KEZELNI kell tudni mindent párként, nem az ideálisra várni. Olyan nincs. Emiatt ne foszd meg magadat évekre a családtól. Ez a magánvéleményem.

Gondolj bele öreg korodba ülsz az öregek otthonába a kutya nem lesz rád kíváncsi vagy lesz sok szép gyereked és öreg korodban hol a gyerekek, unokák, menyek, vők mennek és rád nyitják az ajtót.