Ti éreztetek már belső ürességet, fásultságot az otthon töltött idő alatt?

Nem kimondottan depressziónak mondanám, inkább néha-néha rám jön.... mostanában egyre gyakrabban.

Üresnek és értelmetlennek érzem a minden napjaim....csak a mosás, főzés, takarítás, popó törlés, etetés, játszózás körforgása....null emberi kapcsolatok...barátok ??? azt sem tudom mit jelent már ez a szó....(új helyen lakunk, alig van itt ember-falu- pláne aki még itthon is van....reggel mennek ki az autók, este haza, gyerekkel kevesen vannak itthon...

Különösebb bajom nincs és tudom össze tehetném a kezem hogy csak ennyi gondom van, de mégis ez az üresség olyan rossz érzés, frusztrál....kicsit zombinak érzem magam :S

Este fáradtan ágyba dőlés, reggel kezdődik minden elölről, ugyan azon a betanult sémán....

Imádom a gyerekeim, de valahogy elvesztem közben önmagam ...

Régen egy őrült nőszemély voltam, dilis....hiányzik....

Az ember kapcsolatokba vetett hitem is meggyengűlt mióta itt lakunk, mert voltak olyanok akikkel azt hittem én hogy jóba vagyunk,de kiderül csak álca...azóta már annyira kedvem sincs új emberekkel ismerkedni...óvatos lettem...

Olyan vagyok mint egy fonnyadó virág.....

Éreztetek már ilyet ?