Kistesó kérdés?

Szerintem ne várj, fôleg ha mindketten szeretnétek. Az elsôre is szokták mondani, hogy nehéz lesz. Úgy érzed jobb lett volna várni vele? Gondolom nem :)

Akik szerint a kis korkülönbség halál, azok szerintem akkor is ezt mondanák, ha késôbb lett volna tesó. Akkor más miatt lett volna nehéz... És a te gyerekeid meg nem a másé, nem tudhatja senki, hogy milyen lesz.

Én belevágnék az alapján, amit írtál!

16 hónapos a kislányunk, 11 hetes kismama vagyok. Eredetileg 3 év korkülönbséget terveztünk, de mindketten úgy voltunk vele, hogy hamarabb szeretnénk még egy babát. Azóta megbeszéltük, hogy egy harmadikat is, de azt 4-5 év múlva. Én se vagyok fiatal, de nálam ez nem volt szempont. Az én kislányom is kel még éjjel, így terhesen kicsit nehezebb, mert állandóan aludnék, de nem félek, hogy mi lesz. Lesz két csodálatos gyerekem és ez mindent megér! Én belevágnék a helyetekben!

31/N

Szerintem ne a korkülönbségre menj, hanem vágjatok bele mikor úgy érzitek szeretnétek tesót és ha most összejönne bírnátok anyagilag, testileg, lelkileg.

Én az első gyerekkel elég hamar terhes lettem, a másodikkal 1,5 év volt.

Én magam körül azt látom, amit te is leírsz, hogy 2-2,5 év halál. Elég sok anyukát látok a környezetemben, nagyon sokan azt mondják, hogy várni kellett volna, amelyik megteheti, annak heti 2-3 napot csanába jár a nagy, mert nem bírja. Őszintén nem tudom, mennyi ebből a rinya és a túlzás, és mennyi igaz. Kettőnek látok bele komolyabban az életébe, az egyiknek szerintem egy se kellett volna, a másik egész jól kézben tartja őket, de mondja, hogy nagyon elege van. Hozzáteszem, a férjével egyik se megy sokra segítség tekintetében, azért az sem mindegy.

Mi menet közben döntöttük ezt el. Mikor meglett a lányunk, sokáig csak élveztük, hogy ő van, hogy tudunk rá figyelni, nem is hiányzott még egy. Annyira, hogy az is felmerült, hogy egyedül marad. Béke volt, nyugi, harmónia, emellett nagyon erős kontrasztban ott volt az említett kis korkülönbséges anyukák élete, és úgy voltam vele, hogy nekem ez nagyon nem hiányzik, férjem detto.

Aztán most januárban volt 2,5 éves a lányunk, csak elkezdett érni a gondolat, hogy legyen még egy. Most próbálkozunk vele, ha gyorsan sikerül, 3,5 év lesz a korkülönbség. Ennél kevesebbet én nem vállaltam volna, magamról tudom, hogy hülyét kapnék attól, hogy valamelyik mindig ordít, és egy perc nyugi sincs, mert egyik kicsi, másik pici, mindkettőnek kellek állandóan. Van, akinek ez jól megy, én nem az vagyok. Szóval nekem alap volt, hogy a minimum, hogy a nagy már óvodás legyen, és jól megértse a dolgokat. Könnyebb jóval.

Egyébként maximálisan egyetértek azzal a válaszolóval, aki azt írja, hogy ne azt nézd, hogy mekkora lesz a különbség, hanem azt, hogy TI mikor vágytok még egy gyerekre. Annyit tennék hozzá, hogy mérd fel a határaidat, legalábbis próbáld, annak semmi értelme, hogy bevállalod a kettőt kis különbséggel, aztán full idegbaj leszel tőlük.