Elfog a kétség a gyerekvállalást illetően. Ez normális?

Mi még csak most készülünk a babára, én lassan 24 leszek. Amíg a párommal beszélgettünk a babáról, minden olyan "egyszerűnek" tűnt, úgy éreztem, hogy fel vagyok készülve egy picire (2 kicsi testvérem van, sok pici a közvetlen családban, 13 éves korom óta szinte én neveltem a húgom, mert anya az öcsémmel foglalkozott) amikor viszont elmentem az orvoshoz és beszélgettünk, akkor tudatosodott bennem, hogy mire is vállalkozunk igazán. Elmondta, hogyha kimarad a vérzés menjek el, és megbizonyosodunk róla, hogy van - e pici. Kereg szemekkel figyeltem, elgondolkodtam, hogy legközelebb már akkor jövök, amikor a terhességemet akarom megerősíteni. Ott esett le igazából, hogy miről fog szólni ezután az életünk. Nem ijedtem meg, meg se fordult a fejembe, hogy ezt mégse szeretném, de addig a percig nem volt valós ez a babára való készülődés, azóta persze az. Nem érzem, hogy valamiről le kellene mondanom, egy kicsivel csupán életünk egy új szakaszába lépünk, ahol semmi nem fáradságos, semmi nem önfeláldozás, hanem más dolgok válnak fontossá.

Szerintem nincs olyan kismama, aki ne pánikolna be, hogy jó anya lesz - e, mindent jól fog - e csinálni.

Én még csak most készülök a terhességre, de már most rengeteget olvasok teherbeesésről, terhességről, szülésről, hogy tájékozódjak, a félelmeimet legyőzzem (sok abból adódik, hogy ismeretlen dolog előtt áll az ember), tapasztalatokat gyűjtsek, tanuljak.

Neked is ezt tanácsolom, első baba lesz, így te sem tudod, hogy mi vár rád, ezért is aggódhatsz, de ez természetes. Olvasgass, kérj tanácsot, beszélj más kismamákkal, hogy ők ezt, hogyan élték meg, illetve jó, ha valakinek beszélsz a félelmeidről, ne maradj egyedül ezekkel a gondolatokkal. Látod, itt is rögtön megnyugtató szavakra találsz, segítőkészek az emberek, ezért is jó ez az oldal.

Ne aggódj feleslegesen, gondolj a babára, akit annyira vártatok. Ha terveztétek és ő kiválasztott titeket szüleinek, akkor hidd el, jó anyuka leszel!