Egyedülálló anyaként (nincs semmi támasz, rokon, barát), ha mondjuk nem tudjuk, ki az apa, tehát gyerektartás sincs, nekünk nincs végzettségünk és semmi befolgozott időnk, hogyan lehet felnevelni egy gyereket?

A kérdés valóban fiktív, szerencsére még csak hasonló helyzet sem áll fenn az életemben. Mindössze végigfutott az agyamon, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni, van-e megoldás.

Annak a kevés embernek, aki TÉNYLEG segíteni próbált, köszönöm szépen. Aki pedig egyből a "lotyó ne szüljön" mentalitást képviselte, az gondoljon bele: mi van, ha a gyerek egy nemi erőszak következménye (tegyük fel, hogy képzelt alany nem merte bevallani senkinek az erőszakot, ezért komolyabb vizsgálaat se történt, mivel egyébként szed fogamzásgátlót), és a terhesség csak akkor derült már ki, amikor kifutott az idő az abortusz lehetőségéből? Ritkán, de előfordul az ilyen.

Szerintem egy nagyon szomorú élethelyzetet vázoltam fel, sajnálatos, hogy az ítélkezés az első reakció.

Nem provokáltam senkit, mindenki a saját véleményét mondta el egy szélsőséges helyzetről. Éppen ezt szerettem volna.

Ha személyes támadásnak érzed, az már nem az én saram. Kaptam a témában nagyon hasznos tanácsokat is, ami örömmel tölt el.