Totál szerencsétlennek érzem magam a gyerekekkel/babákkal. Más lesz a sajátommal?

Igen, én 0 gyerektapasztalattal szültem, körülöttem sosem voltak csecsemők, ismerősök gyerekeivel meg nem tudtam mit kezdeni, míg férjem hatalmasakat játszott velük, így folyton mardosott a kétely hogy hogy fogok én helyt állni anyaként.

Na most a babázásba bele kellett tanulnom, de ösztönből jött minden meg segítségem volt, de sose volt olyan hogy a saját gyerekemmel nem tudnék mit kezdeni, ő olyan természetes nekem, annyira zsigerből jön minden ezt az ember nem tudja elképzelni míg nem lesz szülő.

Megismered a sírás okait is pár hét alatt, meg tudod már küönböztetni.

Férjem pl mesélte mikor bent volt nálunk ugye látogatóba kórházba, aztán elmentem wc-re totál ráparázott hogy mit fog csinálni ha elkezd sírni :D

Velem meg pl nem volt ilyen, nyilván izgultam mikor egyedül maradtunk kettesbe a szobába a kórházba, de nem aggódtam nem stresszeltem ha sírni kezdett.

De nem húzom tovább a mondandóm, lényeg a lényeg saját gyereknél természetes,ösztönből jön minden, aggódni fogsz azt nem ígérem ahogy megfogan onnantól életed végéig aggódás az kísérni fog gyereked iránt, de nem azokban a dolgokban hogy mit kezdj vele :)