Milyen hatása lehet annak, ha később a gyermek (bármely életszakaszban) megtudja, hogy el akarták vetetni?
Egy napokban látott műsor kapcsán merült fel bennem a kérdés, ahol a gyermek szülei arról beszéltek, hogy már eldöntötték, hogy elvetetik a magzatot, megvolt beszélve az időpont a megszakításra, el is mentek a klinikára, de ott végül úgy döntöttek, hogy megtartják a kicsit, aki azóta egészségesen meg is született.
Nem célom összeugrasztani a válaszadókat, nem szeretném, ha olyan irányba terelődjön a beszélgetés, hogy mi a személyes véleményünk az abortuszról vagy azokról, akik ilyen szinten kitárják az életüket a nyilvánosság előtt... Pusztán arra lennék csak kíváncsi, hogy ha a gyermek mondjuk tinédzser korában megnézi ezt a felvételt (vagy rátalál, vagy mondjuk egy osztálytársa), ahol elhangzik a saját szüleinek a szájából, hogy őt nem várták, nem akarták, el akarták dobni, az milyen hatással lehet az ő lelkére, személyisége fejlődésére? Tud ez negatívan hatni? Vagy ha szeretetteljes légkörben van nevelve, akkor ez nem fog neki traumát okozni?
Attól függ hogy addig hogy nevelkedett, milyen az alap személyisége, mennyire stabil vagy labilis típus... stb.
Én elég kicsiként értesültem arról, hogy meglepi baba voltam és, hogy apukám nem akart, de nem "ingatott meg". Éreztem mindkét szülőm szeretetét, nem számított, hogy egyikük csak később "enyhült meg".
Nyilván ha szar életem lett volna a gyerekükként, akkor máshogy érint.
Érdekes kérdés. Erre leginkább azok tudnának hozzászolni, akikkel ez megtörtént.
Viszont nem hinnem, hogy ez túl nagy gondot jelenthetne. Vannak olyanok akiket vártak es olyan körülmények közt nőtt fel, hogy úgy gondolja a gyerek, hogy jobb lett volna meg se születni.
Ezek az esetek nagyon árnyaltak, hisz ahány ember annyi fele erzes es nézőpont van.
Köszönöm az eddigi válaszokat, illetve a linkelt kérdést. Azt is olvastam, itt azonban én fontos momentumnak tartom azt, hogy ez nem csak egy családi történet, ami vagy felmerül később vagy nem, hanem erre biztosan rá fog akadni egyszer a gyermek vagy a környezetében valaki.
Szerintem más a saját anyja, apja szájából hallani ezt, úgy, hogy a felvételen még a hasában van, mint ha akkor derülne ki, amikor mondjuk épp az első kisbabáját várja. Nyilván nem tartom bűnnek azt, hogy ezen ők gondolkodtak, biztosan nagyon sokan vannak így ezzel és esetleg egy későbbi jó anya-lánya kapcsolatban belefér, hogy ezt is megbeszéljék.
Én olyan 12 éves kor körül lehettem, amikor megtudtam, hogy a nagymamám foggal körömmel harcolt az ellen, hogy engem megtartsanak, mikor véletlenül becsusszantam (nem terveztek már több gyereket). Nem vagyok lelkisérült, nem keseríti meg sem a mindennapjaimat, sem semmimet sem, amikor eszembe jut (ritkán történik meg).
Szerintem egy egészséges lelkületű ember meg tud birkózni ezzel, értelemszerűen nem személy szerint ellenem irányult nagymamám kérése, nyilán sok olyan család van az egész világon, ahol az akárhányadik terhességet fontolóra veszik, végül mégis megtartják. Ennek kell örülni, és nem újabb nehezéket rakni a mérlegre, hogy miért is sajnálhassuk magunkat.
Marie A.Peeters-Ney, Philip G. Ney Abortusztúlélők című könyvét olvasd el!
Minden kérdésre választ kapsz, de lehet, hogy egy ideig nem tudsz majd aludni...
(KOINÓNIA kiadó, 2001 )
A szimbiozis a kerdes hogy mikor alakul ki.
En olvastam olyan cikket, miszerint a magzatok tisztàban vannak vele, es akiket nem akarnak, inkabb jobban összekucorodnak, kevésbé mutatjàk meg magukat, elvileg tudatalattiba épül be, a "nem szeret senki"érzés. De a szuletessel is rengeteg személyiségfejlodesen mennek àt, es pl a csecsemökor, gyermekkor is tudatalattiba épul, talàn felül tudja irni az "ösi" beidegzodest.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!