Hogyan lehet rávenni egy férfit, aki nem akar gyereket, arra, hogy mégis nagyon akarjon?

Nálunk én vagyok az a fél aki nem akar (24l). Párom semmivel nem tudta eddig elérni hogy akarjam. Maximum azt tudja elérni hogy belemegyek, aztán "majd lesz valami", aztán hogy az válás, depresszió vagy váratlan öröm azt senki sem tudhatja.

Én esküszöm őszintén nagyon próbálom akarni, de nem akaródzik.

Csak egy hasonlat.

Imádom az állatokat, főleg a kutyusokat, cicákat, minden alkalmat megragadok, hogy megsimizzem őket, ha a gazdájuk engedi, de minimum rájuk mosolygok az utcán, mindig felvidítanak, de magamnak nem szeretnék egyet sem. Nem szeretném vállalni a nehézséget, amik velük járnak. Orvosi kiadások, ha beteg, takarítani utána, gyógyszert venni nekik, tanítgatni őket, hogy jól viselkedjenek a lakásban, nevelgetni, levinni őket ha akarom, ha nem, stb.

És ez még csak egy állat, egy embergyerek sokkal összetettebb. Szerintem nem is kell ragoznom, mi minden energia, idő, pénz ráfordítás egy gyerek és itt lehetne ködösíteni, hogy ez az élet rendje, mindenkiben benne van az ezutáni vágy, meg majd lesz valahogy, a gyerek kárpótol mindenért, de hidd el, sokan nagyon is reálisan látják át a helyzetet. Nekik nem kárpótlás az a szintű életmódváltás, amibe belekényszerülnek, mert ismerik magukat, tudják, hogy nekik így a maximálisan jó, ahogy van. Ki tudná bárki megmondani, hogy ez nem igaz, akkor lesz jó, ha lesz gyerek? Csak azért, mert ez az általános vélekedés? És az a sok depressziós szülő, aki ráadásul még nagyon is akarta a gyereket, de aztán rájöttek, hogy ez nem pálya, csak már nincs visszaút? Amikor apa rájön, hogy a felesége már nagyon nem olyan, mint azelőtt és lelép?

Amit most tehetsz az az, hogy leülsz és őszintén elmondod a gondolataid, érzelmeid, minden rászedés, rábeszélés, alattomos lelki zsarolás nélkül. Magadról beszélj, hogy mióta érzel így, milyen fontos számodra, hogy te akarod vállalni azt, ami ezzel jár, stb. Kérd meg, hogy eméssze a dolgot, bármikor újra beszélhet veled, mondja el ő is, hogy hogy gondolja és a legfontosabb, ne add ki egyből az útját, ha azt mondja, hogy nem akar gyereket. Éljetek még egy darabig úgy együtt, hogy ő ennek az egész tervednek a tudatában van, ízlelgesse, gondolkodjon rajta, aztán pár hónap múlva térjetek rá komolyan erre. Határidőt kell ennek adni, mert rámegy a drága éveitek egymásra, miközben nem tudja egyik sem 100%-ban azt adni a másiknak, amire vágyik. Megy a halogatás, hogy majd-majd, aztán elszaladnak az évek. Beszéljétek meg, hogy pl. október 10-én újra leültök és addig komolyan gondolja végig, hogy veled járja továbbra is kézenfogva az útját vagy el kell válnotok.

Mondanom sem kell, hogy ne légy olyan undorító, ahogy a 12. válaszoló javasolta. Attól, hogy sarokba szorítod, semmi választási lehetőséget nem adva neki, nem lesztek egy boldog család, sőt, az első adandó lehetőségnél elviharzik mellőled, egyedülálló anyává téve téged. Rosszabb esetben rajtatok fog csattanni a sok dühkitörése, szavakkal való megszégyenítés, akár a gyerek irányába is, hiszen ezt az egészet nem ő akarta, az életéről nem ő döntött, hanem te, aminek a konkrét oka a saját gyereke. Bár bele is rázódhat és jó apa lesz. De erre ne igen számíts, nem olyan magasak az esélyek erre.

Meg kell hagyni a választási lehetőséget, ha nem tart veled, akkor mással kell boldognak lennetek, ne kínozzátok egymást.

Kitartást.