Titeket nem idegesít, ha egy gyereket a környezetetekben elkényeztetnek?

De idegesít!Aki összefogdossa a süteményeket,kilocsolja az üdítőt aszőnyegre, kiszedi a virágföldet,ugrál az asztalon,szétveri a gyertyát...Azok aszülők akiknek ilyen gyerekük van ennyire szabadjára engedik őket inkább ne menjenek vendégségbe.

A dackorszakok ismert és egészséges fejlődési szakaszok. Van irodalma bőven, nem sokan merítenek belőle. De akik igen, azoknál is egész sokáig eltart a huzavona olykor, addig meg égetnivaló a gyerek, és tényleg senkinek nem a hibája ez. Aki belelát, tudja, hogy el kell fogadd, valós érzelmek és vágyak mozgatják ilyenkor is. Jól feldolgozhatóvá kell tenned a világgal konfrontálódó tejfogú számára azt, hogy nem lehet, nem szabad pár konkrét dolgot csinálni. A következetesség és az azonnaliság válik be, a balhé csak jobban összezavarja és benned se nagyon fog bízni. Aztán egyszercsak a jól kijelölt határok közt lesz kiegyensúlyozott. Lesz más: miért-délutánok, rémálmok és sötétben rettegés, túllelkesedős álmatlankodás, balhék a "kollégákkal", meg tényleg ha kicsit úgy alakul, hogy nincs szerencséd, akkor drága holmik kicsit felgyújtása, döglöttbéka-gyűjtemény, orvhalászat, darázscsípés tízesével és kórház, fejek törnek be, karok és lábak hetekig gipszben, fogsorok rendeződnek át... :)