Ti hogyan viszonyulnátok a közvetlen kollégáitokhoz ezek után? (Baba születése)
12 éve dolgozom ott, az osztályomon van akivel kezdetek óta együt dolgozom, de a legújabb kollégával is 2 éve. Nyolcan vagyunk az osztályon, én eddíg azt hittem jó a kapcsolat
3 hónapja megszületett a babám. Ok, akkor sms-ben majdnem mindenki gratulált
Még mielőtt elmentem szülni mondták, hogy alig várják, hogy jöhessenek babázni, így amikor 2 hónapos lett a pici írtam egy e-mailt mindannyiuknak, hogy várjuk őket, becsatoltam egy képet, és írtam, hogy irják meg mikor tudnak jönni. Nem válaszolt senki. Gondoltam véletlen, így rá egy hétre újraküldtem a levelet, beleírtam, hogy továbbra is várjuk őket. Ez volt 2 hete, azóta is semmi. A 8 emberből senki nem méltott válaszra. Annyit nem írtak, hogy cuki a gyerek, vagy ronda, vagy hogy vagytok, vagy nem érünk rá. Nagyon rosszul esik és nem tudom hová tenni. Ti mit csinálnátok? Én úgy gondoltam többször nem írok. Vagy Ti erőltetnétek a dolgot? Jogos hogy meg vagyok sértve?
válasza:Ne agyalj ezen, ilyenek a munkahelyi kapcsolatok. Azt hiszed, nagyon jó, de csak a közös élethelyzet hozott össze benneteket. Ez a normális.
Gondolj bele, ha egy munkatárs nyugdíjba megy, vagy elköltözik, meddig téma az ottmataradottak között?
Ezért nem értem, aki úgy határozza meg magát, hogy milyen a munkában, a munkahelyen, az a fontos, az számít. Kb addig, amíg húzod az igát, aztán le se sz..r senki.
Örülj a babádnak, a családodnak. Az ilyen kapcsolatokat pedig kezeld a helyén.
válasza:Én elég zárkózott vagyok (ilyen téren is), így én speciel biztos nem írtam volna emailt, pláne nem kétszer.
Amikor megszületett a kislányom, senkit nem invitáltam, az ismerőseim voltak azok, akik "bejelentkeztek" babalátogatóba. Szerintem ez így a normális.
Valószínűleg kevésbé jó a kapcsolat ezekkel a kollégákkal, mint amilyennek te gondolod. Tudom, ez rossz érzés lehet, de lépj túl rajta. Akit igazán érdekelsz te és a babád, az úgyis fog keresni.
válasza:Hát így külön azért nem írtam nekik hogy hogy vannak, de amikor küldtem ezt az említett 2 e-mailt ezekben a végére odaírtam, hogy hogy vannak, meg mi újság a cégnél, úgyhogy ők végképp nem lehetnek megsértődve, én úgy érzem.
Mikor eljöttem utolsó nap vittem sütit, akkor beszéltük meg, hogy majd jönnek látogatóba együtt, nem is érezném úgy hogy bántó ha ez nem úgy sikerül, pl.különböző okokból csak a fele társaság tud eljönni, vagy még akkor sem ha egyáltalán nem tudnak eljönni végül. De az hogy senki válaszra sem méltat? Erre azért nem számítottam. És oké, igazatok van, hogy nem ezzel kell most foglalkoznom, de 2 év múlva terveztem visszamenni, az gyorsan elmegy, ez után elég fura lesz.
Nem fogom őket egyesével felhívni ezek után, azért annyi büszkeség van bennem :). Szerveztünk már mást is így, közös e-mailben megbeszélve, pl.karácsonyi vacsorákat évente az osztálynak, ha elment kolléga búcsúztatót, stb., eddig még működött.
válasza: válasza:22-es válaszoló vagyok:
Egyébként félreértés ne essék, szerintem is tapintatlanság a reakciójuk (vagy jelen esetben a reakciójuk hiánya), de azt gondolom, hogy sajnos a munkahelyi közeg pont az, ahol az emberek nagyon sokszor így viselkednek egymással. Könnyű összekeverni a munkatársi jó viszonyt a barátsággal.
Nálunk az irodában viszonylag jó a hangulat, megvan az összetartás látszólag, ám pl. nemrég az egyik kolléganőnk táppénzre ment komoly eü. problémák miatt, és mint kiderült, az utóbbi hetekben egyedül én érdeklődtem a hogyléte felől, a többieket totál nem érdekli, hogy él-e vagy hal. Valahol ez tényleg szomorú, de sajnos ez van.
Annyi volt a lényege a mondandómnak, hogy semmiképp ne vedd ezt a szívedre, és ne tégy a továbbiakban semmit ezt illetően.
Nyilván ha valaki bejelentkezik látogatóba, akkor fogadd, de ne játszd a sértődött kollégát, mert valószínűleg úgysem értené. Sajnos.
válasza:Nézd, nyilván megfordult, bár én okot nem adtam rá. Sosem voltam bunkó senkivel, konfliktusok 12 év alatt nyilván voltak, de ezeket mindig lezártuk
36.hétig dolgoztamh 39.héten szültem, addig is bármikor hívhattak ha a helyemre felvett kislány elakadt, és érdekes, akkor hívtak is. Lehet nem kedvelni, én sem kedvelem egyformán mind a nyolcukat. De egy gyerekszületéses meghívó e-mailre még annak is odaböffentenék valamit akit a legkevésbé kedvelek közülük. Írja akkor hogy utállak b*meg és örülök hogy végre nem látom a pofád, még az is jobb, mert legalább megtisztel a válasszal.
De okot én arra hogy mind a nyolcan utáljanak nem adtam.
A főnököt én amg dolgoztam úgy éreztem kifejezetten kedvel, mégsem reagált ő sem egy sort sem. 12 évet húztam le ott, rengeteg túlórával, ha kellet szombaton is bementem, dolgoztam itthonról lázasan, stb., stb. Nem érezném ilyen szarul magam ha legalább bárki, bármit reagált volna. Így most az az érzésem hogy nagyon sz*r lesz visszasétálni az irodába 2 év múlva.
válasza:#21 vagyok
Erről beszéltem. A munkahelyen addig vagy fontos, amíg bemész szombaton is, lázasan is, amíg lehet téged hívni, ha elakadnak. Utána már csak legjobb esetben is egy kellemes emlék leszel.
Miért ne mennél vidáman be két év múlva? Ugyanolyan kellemes munkahelyi légkör fog várni. De ezt ne keverd a barátsággal.
Az a barátod, aki érdek nélkül (nem a főnököd, beosztottad, ügyfeled, stb) is továbbra is az marad. Én középvezető voltam, amikor szülni jöttem egy nagy cégnél. A vezető társaim eljöttek babanézőbe ugyan, de ott is csak a cégről tudtak beszélni. Nekik az volt a fontos. Nekem más.
válasza:#20 Félreértettél, én nem a kérdezőnek írtam, hogy bunkó, dehogyis!
Az általam leírt szitura gondoltam (miszerint az otthon ülő anyuka nem kapott infót arról, hogy mi amúgy menni akarunk, csak egyszer volt említve - és a végén neki "kellett" bejönnie babástul...), hogy a kérdezőnél is lehet ilyen helyzet. Mármint, hogy ő nem kapott választ (ergo bunkóságnak veszi a kollégák részéről), holott lehet, hogy szeretnék, csak nem tudják összehozni az időpontot, a válasz meg a munkahegyek közepette elfelejtődik.
Mert nálunk például így volt, egyszerűen addig nem jutottunk el, hogy "hitegessük" a kolleganőt, hogy amúgy akarunk ám menni...
Ez simán tekinthető bunkóságnak az anyuka szemszögéből (jelen esetben a kérdezőéből, ezt értetted félre :)), holott nem - nem feltétlenül - az. Csak a munkás hétköznapok. :)
Persze ettől függetlenül lehet, hogy a kérdező kollegái proli banda, csak egy ellenpéldát írtam, miszerint nem törvényszerű - és ha azok is, ne vegye a szívére. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!