Mit tegyek, hogy ne menjen a gyerek rovasara ez az egesz?

Szereljetek fel zarhato ajtot minel elobb, tobb ponton is, es ne adjatok neki kulcsot hozza. A haloszoba ajtaja gondolom, zarhato. Illetve en csaladterapiara mennek harmasban, a ferjeddel meg anyossal, mert ezzel valamit kezdeni kell, elhiszem, hogy nem birod.

En ravennem oket a haz eladasara, es megvehetnek a felet, vagy teljesen el is lehetne adni, es mindenki mehet kulon. Ha nem mennek bele, ugyveddel beszelnek, hogy mit lehet tenni, es kozben megprobalnam kiadni (akarmilyen keves penzert is), mellette pedig elmenni alberletbe.

És ha te is mennél anyóshoz pakolni, meg a cuccait kimosni?

Hátha észbe kapna. Ha megkérdezi mit csinálsz, mond azt, hoyg pont amit maga szokott...

Amúgy a lezárás a megoldás.

Vagy a férjed megmondja, hogy kifizetik a részét, és vállalják a maradék hitel fizetését. Akkor tudtok továbblépni. Ha ezt nem akarják, akkor el kell adni az egész házat, és venni 2-t.

Ennyi.

AZt hiszem, te nem akarsz túl drasztikus megoldást. Csak finomkodsz.

Mi az, hogy " Ferjem azt mondta szerelunk fel a lepcsonel zarhato ajtot, de felek azon is atmaszik.

"???

Nem babrácsot kell tenni, hanem AJTÓT!!!! Amit KULCSRA lehet zárni!

"Régen együtt tudott élni 3-4 generáció, ma mindenki a falra mászik, ha nincs meg az intim tere és az "exfőnök" járkál a fészkében."

Akkor most elmesélem neked, hogy néz ez ki valójában.

Mi az anyámék mellé költöztünk, ikerház, mindkét fele az övéké volt, mondták, hogy nyugodtan költözzünk be oda. Voltak nekem fenntartásaim, mert tudom, hogy anyám a "mindentjobbantudok" típus mintapéldája, de úgy voltunk vele, egy próbát tehetünk végülis, max. elmegyünk, ha nagyon nem megy.

Nos, az első fél-egy évben volt némi súrlódás, de tűrhető mértékű, anyunak meg kellett kicsit tanulnia a határokat, hogy külön háztartás, és úgy is kezelje. Magunkra főztünk, mostunk stb., külön mérőórák, rezsit magunknak álltuk, semmilyen közösködés nem volt. El is döntöttük közben, hogy maradunk, mert ez nálunk működik. Felújítottuk a lakást nagyon szépen, saját pénzből, összeházasodtunk, és született egy lányunk, aki most 2,5 éves.

Na és innen jön a dolog kevésbé kellemes része. Onnantól, hogy megszületett az unoka, anyám meghülyült. Mert ő mindent jobban tud, és nem érdekelte, hogy ketten mit csinálunk, de azt nem fogja hagyni, hogy elcsesszük a gyereket (ezt így apámnak kijelentette egyszer, hallottam a nyitott ablaknál). Újra többször jön naponta, utasítgat, felülbírál, beszólogat, a teraszra nem tudok úgy kimenni, hogy ne szóljon rám, hogy adjak még egy bundát a gyerekre lehetőleg (10 fokban). Miért ezt főztem, ez nem rendes kaja, a gyereknek főzelék kell, olyan nincs, hogy nem eszi meg, csak neki eszik rendesen, én állítólag levegőre se viszem, és nem is játszok vele soha. Naponta 56x hallgatom, hogy a világon mindent rosszul csinálok, amikor kisbaba volt a lányom és sírt, ki akarta venni a kezemből, hogy majd ő megnyugtatja, én rosszul szoptatok, így nem lehet, csináljam, amit ő mond (ő 2 hónapig szoptatott, én 2 évig, biztos rosszul csináltam...).

Kértük szépen, kértük csúnyán, voltak nagy veszekedések, fogadkozások, hogy ő ránk se nyitja többet az ajtót inkább, voltak normális beszélgetések, SEMMI nem használt. Max egy hétig nyugi volt, aztán kezdte elölről. Élhetetlen, kiidegel.

Jelenleg az van, hogy már nem érdekel, hány milliót raktunk a lakás felújításába, gyűjtünk önerőre, veszünk egy házat minimum 20 kilométerrel odébb, és költözünk, amilyen gyorsan tudunk. Mert konkrétan már ideges vagyok attól, ha látom, hogy hazaér a munkából, mert tudom, hogy 10 percen belül jön.

Tudod, hogy élt együtt régen 3-4 generáció? Úgy, hogy amíg anyád élt, kussoltál, és csináltad, amit mond, ő volt a főnök (vagy legalábbis amíg nem öregedett meg annyira, hogy már nem volt ereje parancsolgatni). "Az én házam, az én váram" ugyebár. Felnőttként is gyakorlatilag gyerek voltál, akinek megmondják, hogy mit tegyen. Nyilván akkor is nagyon élvezték ezt a fiatal párok, azért alakult úgy, hogy mostanra inkább menekülnek legtöbben.

Kérdező, én is azt javaslom, hogy zárható ajtó a bejáratotokra, kulcsot nem adni neki. Mi ugye ezt nem tehetjük meg anyámmal, mert az ő háza, de nálatok a fele a férjedé. Amíg a hitelt ki tudjátok pörgetni, addig ezt így ki kell bekkelni, aztán meneküljetek. És ne anyádhoz, hidd el, az sem lesz jobb, ha ott lesztek egy rakáson, pláne kis helyen.

Kérdező, anyóssal beszéljétek ezt meg,hogy te el fogsz költözni a babával ha továbbra is feljárkál. Persze neked az se lenne megoldás ha hazaköltöznél, mert ahogy irtad ott kicsi a hely, + ott is ugyanezek a problémák előjöhetnek a baba születése után, hogy anyukád mindent jobban akar tudni.

Amúgy meg azt mért irtad h nem lehet zárat szerelni az ajtóra? Én olyan ajtót még nem láttam. Egyébként meg tényleg rakjatok egy rendes ajtót a feljáróhoz, amit nem tud kinyitni és ennyi, nem is kell ezen többet rágódnotok, kifogásokat keresni sem.

Amúgy én se tudnék együtt élni anyósékkal, nekem bőven elég az hogy 2 hetente találkozunk, ilyenkor is sokszor felidegesitenek valami hülyeséggel, sőt, elég egy telefon amiben pánikolva kifejtik hogy ez meg az milyen nagy baj és milyen tragédiához fog ez vezetni, tehát okoskodnak, amitől tök ideges leszek.

Kérdező anyósa meg biztos unatkozik, meg kiváncsi is, nyilván, ideje is van, ezért mászkál fel a fiatalokhoz. Ez sajnos előre sejthető volt akkor amikor összeköltöztetek.

"És a mai szülők ugyanúgy építik a többszintes, többgenerációs házakat, pedig a mi gyerekeink ugyanígy fognak tenni, csak lehet, még messzebbre mennek."

Igen, ezen amúgy én is mindig csodálkozom. Ő mondogatja, hogy nem bírná az anyját meg az anyósát 2 napig sem elviselni, nemhogy együtt élni, de a saját gyerekeivel mégis valamiért úgy tervez, hogy azok majd maradnak. Hát persze :D

Mi saját példánkból okulva olyan házakat nézünk, ahol lent előszoba+konyha+fürdő+nappali (étkezővel), fent pedig hálószobák, annyi ahány gyerek van (nekünk jelenleg 1, lehet nem is lesz több)+ugye mi, meg még egy fürdő. Ez teljesen jó lesz akkor is, ha a lányunk felnő és elmegy, a szobája jó lesz arra, hogy oda teregessek, illetve ha esetleg távolabb él, és több napra jön/jönnek látogatóba, az ott lesz neki. Én már nem tervezek úgy, hogy még egy komplett lakást lehessen kihozni a házból.