Eltűrnétek a párotoknak a családi béke fenntartása miatt, vagy szóvátennétek?

Van egy 20 hónapos kislányunk.Párom hajnalban fél hatkor indul dolgozni,és olyan fél 5 körül ér haza.(építkezésnél dolgozik,fizikai munkát).Hétköznap mikor dolgozik,akkor délután mikor hazaér,egyszerűen alig foglalkozik velünk.Mikor jó idő van,akkor el szokott jönni velünk valamerre,de most,hogy ki se tudunk mozdulni,hazajön,eszik,picit elvan a kicsivel(kb.negyedóra,félóra),és tegnap is leült filmet nézni a gépen.Igaz,hogy már három nap után tegnap sikerült először végignéznie,de akkor is.Megkért,hogy csináljak neki vacsorát,mondom akkor maradj itt a picivel míg csinálok,erre,hogy ne haragudjak,de egy csöpp türelme sincs,mert mindjárt összeesik olyan fáradt.Jó tény,hogy nehéz eset volt tegnap a kisasszony,mert nem aludt nap közben semmit,de akkor is vehetne erőt magán szerintem.Hétvégén mikor nem dolgozik,akkor eljátszik vele,meg velünk foglalkozik,csak hétköznap nem.Meg eltervezzünk,hogy este összebújunk,meg megézünk egy filmet miután elaludt a pici(fél 9,9),de addigra mindig elalszik,mert oda kell feküdnünk mindkettőnknek a kicsink mellé,ő még játszik vele,huncutkodnak egyet,és előbb elalszik,mint a kislány.Hozzátenném,hogy együtt már kb egy hete nem voltunk,és most megbetegedtem,ugyhogy még körül 5 napig nem is lehetünk,és ő meg mindig nekem mondja,hogy nem akarom,mert nem keltem fel.De ha felkeltem meg morog mindenen,ezért hagyom inkább pihenni.Ti szóvátennétek ezt a hétköznapi nem törődömséget a párotoknak?