Az ambivalens kötődés javítható? Bővebben lent?

Ú nem vettem észre, hogy ez egy másik kötődéstípus alatt van, bár szerintem inkább egyezményesen vonatkozhat mindre.

"Ne ijedjen meg senki, később minden babának és mamának gondjai vannak a hisztikkel, itt egyéves babákról beszélünk, és szélsőséges esetekről."

A mipszin olvastam a cikket.

A kötődesi zavarok a késobbiekben legtisztábban abban mutatkoznak meg hogy pl bátran nyit e idegen környezetben, vagy inkább félve sarokbahuzodos lesz e ugy alapvetően, ill hogy pl kudarcok esetén ujraprobalkozik, vagy haragszik dühös tombol.

Mert ahogy anyában bizik, ugy fog a világban és önmagàban is.

A gyerekek irto rugalmasak! A kulcs az ISMÉTLÉS. Ha huzamosan több es több szituban megerősited benne hogy igenis szeretnivalo akkor is ha a falat zsirkrétázza össze es peldamutatassal pl együtt lemossuk es nempedig erzelmi zsarolassal pl ezert nincs jatszoter ma nevelsz, akkor szép lassan menthető minden.

A legdontosabb soha nem őt, hanem csaka cselekedetet minositsd

Plusz ha mergesek vagyunk a gyerekek komolyan azt hiszik hogy akkor nem szeretjük őket. Ez is önbizalom roncsolas ami kihat az eletre is

Viha elülte utan is erősiteni kell benne hogy szereted akkor is, csak vannak szabályok is. Es ott van a tarsasjatek is ami megtanitja hogy a szabályok közt is jo játszani

Es minél több biztatás, dicseret, pozitiv megerosites. Ez legyen tulsulyban.

Neha sokminden nekunk termeszetes, de a gyereknek nagy feladat. Dicserni ha probalkozik cipot felvenni, egyedul enni, teregetni segiteni, vegyük eszre.

Mert alapvetően minden indittatasuk jo szándekbol van vagy csak mert anya hianyzik

Te hol olvastad?

Egyébként szép és jó a pszichológia, de mindenféle kategorizálás baromság.

Abszolút kötődően, válaszkészen nevelem a kislányomat.

Sose hagytam sírni, mindig számíthat rám, következetes vagyok, a jó dolgokban megerősítem, a dicséret van többségben, mindig bátorítom, sokat szeretgetem, nincs lepasszolva, mégis az ambivalens kötődés "jeleit" mutatja.

Idegen környezetben nem lehet kirobbantani az ölemből, lecövekel, onnan szemléli a világot, nem lehet elcsalogatni semmilyen színes szagos játékkal. Csak nagyon hosszú idő múlva enged fel. Ha megijed rögtön visszaszalad. Ilyen volt 1 évesen és most 2 évesen is.

Na ugyanennek a pszichológiának a hívői, akik így bekategorizálják, tudod mit tanácsolnak?

Lökjem el magamtól, mert túl nagy a szeparációs szorongása.

WTF?

Elvileg ugye az ambivalens kötődés oka a bizalomhiány, de tegyek úgy hogy még kevésbé bízzon bennem. Erre varrj gombot!

(izomtónuszavar miatt kell járnunk kötelező neurológiai kontrollra ahhoz, hogy tb támogatottan gyógytornát kapjon és ott állapítanak meg ilyen hülyeséget)

Az megint más ha (szelsőségesen fogalmazva)egy antiszoc gyerek nem tud oldodni mert életében nem volt még más gyerekekkel, csak anyával.

A környezet is sokat jelent, nem csak a kötődés mivoltja

Csakhogy ez se igaz. :)

Rokon gyerekekkel tökéletesen elvan. Ott nem bújik se az anyja, se az apukája mögé.

A heti 2 alkalmas kiscsoportos gyógytornán sincs baja a gyerekekkel, pedig oda még egyedül is kell bemennie.