Frusztrált vagyok és sokszor feszült, sokat kiabálok a gyerekekkel. Aki ment át hasonló időszakon, mi segített?

Nem hiszem, hogy másképp tudnám csinálni, mert az enyémek is ilyenek. Magnézium + B-vitamin és délutáni alvás és a dolgozás csak este, bébiszitter helyett meg fogadhattok, megkérhettek valakit a házimunkára, sorbanállásra vagy rendelhetitek a kaját... de minden úgyse fér bele.

Vagy az a "B" megoldás, ha bölcsibe adod a kicsit. Fő előnye, hogy akkor nem lesz féltékenység, hogy miért marad otthon veled (gondolom, most is ez az egyik mozgatórugója az állandó rivalizálásnak). Lehet, hogy nehéz lesz az eleje, de simán lehet, hogy te fogsz csak sírni, viszont délutánonként majd örömmel várod a velük való találkozást, általában lesz kedved velük együtt teljes erőbedobással játszani és nekik is lesz többször együtt és nem egész nap az órát lesed, hogy mikor tudod őket lepasszolni. Szóval - tapasztalat - mindennek meg lesz végre az ideje, és a gyerekek közben nem a munka jár majd az eszedben és munka közben nem a gyerekek.

Néha nyomják a tévében ezeket a nyugiteákat, bogyókat, hogy jobban kibírd. Vagy neked vagy párodnak tesói, akik segíthetnének?

Nincs semmi baj, az én édesanyámnak is voltak szörnyen elviselhetetlen időszakai kiskoromban - terhesség utáni depresszió, alkoholizmus - de mindig kikecmergett belőle és egyre erősebb lett. Apa külföldön volt.

Még mindig emlékszem azokra az időszakokra, amikor 'úgy' viselkedett, de nem tudom sem hibáztatni,és nem érdekelne mit érdemelnék, jobbat vagy rosszabbat, de soha nem akarnék és nem is akartam másik anyukát, mert nekem csak ő kell és kész. Ő is ütött már meg minket és cseszett le igazságtalanul, de biztos vagyok benne, ha lesznek csemetéim, elő fog fordulni, hogy én is kiborulok, mikor nem kéne 'még'.

Azok a gyerekek mindig szeretni fognak, mert a tieid és te az övék vagy, ne gondolkodj azon, hogy 'nem ilyen viselkedésű anyukát érdemelnek', mert benned annyi lelkiismeret van, hogy egy nagyon rossz szituációra való nem feltétlen legjobb reakciódon is rágódsz. Sok ember szülei ezt sem tették vagy teszik meg csak úgy adják a pofonokat meg a szitkokat, mintha fizetnének érte :D

Jól csinálod, ezt mondogasd magadnak , mikor úgy érzed minden összedől, hogy képes vagy rá, és lélegezz pár mélyet. Szeptembertől könnyebb lesz egy picivel talán. Addig kitartást! <3

Másnak nem heti 3. hanem heti 0 segítsége van. Ha te kevésnek érzed a heti 3-at akkor nem kell két gyereket vállalni kis korkülönbséggel.

a tervezés a lényeg.

Én is kevésnek érzem a 0-át, ehhez mérten tervezem a továbbiakat. Nem a gyerekekkel kell ordibálni meg felképelni őket, mert ők pont olyanok, amilyennek lenniük

kell az ő korukban. A probléma veled van. A két gyerek adott, hozzájuk kell igazítanod az életedet és eddig ezt te pont letojtad.

Nekem az segített, hogy átrágtam magam a gyermeklélektanon (pl. Mérei-Binét céle könyv). Onnantól az ő fejükkel tudtam gondolkozni, megértettem, hogy mire képesek adott életkorban és hol lehetnek kommunikációs hibák a gyakorlatlanság miatt. Pl. "utállak, nem szeretlek" = "most éppen mérges vagyok rád, mert akadályozol egy számomra érdekes dologban"

De rengeteg egyéb példát is tudnék hozni. Így a rászánt idő és a sok magyarázat, néha nem kiabálós, de határozott hangnem meghozta az eredményét.

Van, amikor a fizikai erőfölényemre támaszkodok: pl 2 óra túsztárgyalás után se hajlandó kijönni a 3 éves a medencéből, akkor egyszerűen megfogom és kiemelem belőle. Némi kapálózás, méltatlankodás, de elfogadja.

Kiemelném, hogy nem szorítom meg, nem kiabálok rá, egyszerűen csak én még képes vagyok egy 14 kilós gyereket megfogni és megemelni, míg ő még nem elég erős, hogy ellenálljon, ha fel akarom emelni.

A napot feldolgozó mesék is sokat segítenek este. Random állathősnek olyan napja van, mint neki. Tanulságok levonva, sok frusztrációs lehet ezzel csillapítani a kicsikben.

Mintha en irtam volna!!!

Nalam 1,5 es 4 evesek.

A kicsi, rakapott a visitasra, ahogy a torkan kifer, olyan hangerovel. Ha a batyja kozelit fele, mar visit. Semmit nem kepesek egyutt csinalni 3 percnel tovabb.

A nagy meg olyan szofogadatlan, h csak na.

Vmit nagyon elrontottam! :-(

Tegnap ota magneziumot szedek... Hatha jobb lesz! Tuti ez a meleg is tepazza az idegeinket. :-(