Miért csak az apa-baba párost találom szépnek?

Nem természetesnek veszem az anya-baba köteléket, hanem látni sem bírom. :D Ahogy a terhes nőket sem. Semmi olyan érzést nem indítanak el bennem, ami pozitív lenne. Még csak nem is irigylem őket ezért az állapotért.

Gondolkodtam, valószínűleg onnan ered, hogy a saját anyámmal sem vagyok megbékélve. Nem volt előttem nőminta, sosem voltam nőies nő, és talán ezért (is) szerencsés, hogy meddő vagyok.

Hogy értve nem vagyok jól? Csak elgondolkodtatott a téma. A saját gyerektelenségünk kérdését már sokszor újragondoltam, és már megbékéltem vele a magam részéről. A férjemet sajnálom, pont azért, mert olyan cukik más kisgyerekes apukák is, és róluk az jut eszembe, ő jó apuka lenne.

Én anyukának nem, több okból sem, ezért írtam, hogy tulajdonképp jobb, hogy nem is lehet.

"szerintem nem zavarna a terhes nők, anyukák látványa."

Nem zavarnak. Hanem az ő látványuk semleges a számomra. Ha irigyelném tőlük az állapotot, ideges lennék vagy épp hogy bekönnyeznék egy baba-anya pillanat láttán, hogy jaj, ez nekem nem adatik meg.

Volt időszakom, hogy ideges lettem annak hallatán, hogy egy-egy ismerősöm terhes, aztán rájöttem, hogy a gyermektelenségemben az zavart igazán, hogy XY képes valamire, amire én nem. Kb. minthogy ő le tudja futni a maratont, én meg kifulladok 100 m után. :D Rájöttem, hogy nem a saját gyermek utáni vágyam miatt hajtottam annyira a gyerektémát, hanem úgy éreztem, valamiről lemaradok, ami elvárás felénk, nők felé.

És mióta tisztábban látok, felfigyeltem erre is, amit a kérdésben megfogalmaztam. Hogy voltaképp hiányzik belőlem valami.