Hogy bírtátok/bírjátok, hogy sok ismerősötöknek, barátotoknak kisbabája lett és Ti is szeretnétek csak nektek még nem sikerült?

Tényleg bunkóság rákérdezgetni én sem szerettem mert ez tényleg magánügy. Igaz én kissé más cipőben jártam mert én saját önszántamból nem akartam még babát, erre nyaggattak. Amikor meg elkezdtünk próbálkozni akkor sem én akartam igazán hanem a férjem... én úgy voltam vele mivel én nem akarom annyira össze se jön, ahhoz képest 3.ra sikerült. Ezt igazságtalannak tartom amúgy mert én aki annyira nem is vágyott rá megkapta, kolleganőm ölne egy gyerekért ő meg többször elvetélt már. Nincs igazság. Egyébként azóta megszültem és nincs a világon akit jobban szeretnék a kisfiamnál. Ezt csak azért írom mert megjött az anyai érzés :) kívánom h minél előbb sikerüljön a baba!!! Szurkolok így ismeretlenül.

A kérdezgetés nekem is kellemetlen volt. Nem adtam kellemetlen választ rá, de lehet azt kellett volna. Az, hogy másoknál baba lett, engem nem zavart. Nem pusztulhat ki az emberiség csak azért, mert nekem nem sikerül. ;) 2 évet vártunk rá egyébként.

Én borzasztóan rosszul viselem. Már régóta tervezgettük a gyermekvállalást, de vártunk, hogy "minden meglegyen" (ház, munka, anyagiak). A közeli családtagok szerint jól is tettük, mert a nálunk mindenkinek azonnal összejött baba. És én is elhittem, hogy ez majd velünk is így lesz. De ne így lett. :( A nőgyógyász szerint is valami gond van, de még várni kell, próbálkozni még pár hónapot. Majd csak utána kezdődnek a vizsgálatok. Úgy érzem, rengeteg idő megy el. Közben persze több ismerősöm babát vár vagy éppen otthon van a picivel, és jönnek a kérdések: "mire vártok még?", "nem kaptatok kedvet?" "jól áll a kezedben. még mindig nem akartok?" "ti is benne vagytok már a korban" stb. Értem én, hogy csak (többnyire) ártatlan kérdések, de legszívesebben elsírnám magam.

Mi még nem próbálkozunk, de nekem már most elegem van az ilyen kérdésekből. Ezt hallgatjuk mióta össze hazasodtunk. Tudom, hogy nem akarnak rosszat, de nagyon kellemetlen magyarázkodni. Tudják nagyon jól, hogy albérletben élünk. Ami nem is kenne baj, csak épp egy szobás, és nem férnénk el. Jövőre szeretnénk költözni, addig pedig nem fogunk nagyobb albira költeni. Ennek ellenére ilyen kérdéseinek bombáznak. Persze jó lett volna hamarabb, de a semmire nem lehet gyereket vállalni és nem hiszem, hogy nagyon el lennénk késve. Nem is tudom, hogy ha nem jön össze, hogy fogom tolerálni a kérdéseket. Ugyanis elég sok emberből hiányzik a tapintat.

Mi szerencsére előbb akartuk a babát, mint az esküvőt, szóval az érkezéséről nem kérdezgettek. Bezzeg most arról, hogy mikor lesz esküvő... Utálom, hogy mindenki azon ámuldozik, miért nem akarok azonnal férjhez menni. Mintha a baba érkezése miatt fel kéne rúgnunk a korábbi terveinket. Vagy a másik, mikor nekiállnak sajnálni, mert korán jött a baba, mármint esküvő előtt, na, ilyenkor azért közlöm, hogy nem jött korán, épp elég ideje próbálkozunk már attól, hogy nem mondtuk el mindenkinek.