Miért kell mindenkinek azzal tömni a fejét, hogy a házastársak között nem lehet akkora kötelék, kapocs, mint a szülők és gyerekük között?

Én pont fordítva gondolom. Szerintem a szülők közötti kapocsnak kell igazán szorosnak lennie, pont azért hogy menjen az optimális gyereknevelés.

De ezzel a véleménnyel szinte mindig egyedül maradok. Mert a "gyerek a mindenség, az anyaság a legcsodálatosabb dolog" és onnantól apuka csak egy spermadonorrá minősül vissza. Mondjuk egyes férfiak tényleg nem többek ennél, de azért szerencsére nem csak ilyenek vannak.

Miert kell kilora merni a szeretet? Miert kell azzal torodni, hogy ki kit szeret jobban?

A szeretetek kulonbozoek. Nyilvan mashogy szeretem a gyerekemet, mint a ferjemet. A ferjembe szerelmes vagyok, tisztelem, szeretem, a gyerekemet meg szeretem, tanitom, ovom, nevelem, felelosseggel tartozom erte, segitem megtalalni az utjat az eletben stb.

Nem szorosabb,másabb. Nem azt érzem a férjem iránt,mint a gyerekeim iránt. De ha a férjem bántana,gond nélkül elhagynám. Ellenben ha a 4,5 évesem mondja,hogy nem szeretlek anya,akkor nem hagyom itt.

De ha bármi helyzetbe választani kéne,férjemnek nem engedném,hogy engem válasszon a gyerekek helyett.

Aztán vannak az olyan kötődő férfiak,mint a nagy lányom apja,ako gond nélkül a képembe vert bármi bántást,de ő hogy szereti a gyerekét,hiába nem volt tervezett neki kell,aztán legjobb esetben havonta viszi el kb másfél napra. És már köztes időben nem is ír,hogy mi van a gyerekével.

Na ő hozzá tovább kötődtem,mint kellett volna,de a lányom volt az első mindig.

Részemről a gyermekem iránt érzett anyai szeretet egyáltalán nem összehasonlítható a párom iránt érzett szerelmemmel. És nem is látom értelmét az összehasonlítgatásnak. Aki szerint választani kéne, és tényleg ugyanúgy szereti a kettőt, annál problémás lehet valami.

Mindkettőt imádom, de hogy lehetne már ugyanúgy gondolni rájuk? Az ötlet is röhejes.

Almát a körtével eset.

Minőségileg más a kétféle szeretet, nem is ugyanaz a dolgod az életben a társaddal, mint a gyerekeddel, úgyhogy nincs értelme összehasonlítani.

Általában furcsának is tartják, ha valaki a párjával való kapcsolatba visz gyerek-szülő kapcsolati elemeket, például túlzott anyáskodást/apáskodást, de ugyanez, ha a szülő és a gyerek között alakul ki már-már társas viszony, például ha a szülő mindent lelki baját a gyerekével osztja meg, ő lesz a legfőbb bizalmasa, más már nem is férhetne oda, így esélye sincs partnert találni.