Nem féltek attol hogy kikozositik a gyereketeket vagy hogy esetleg lelki gondjai lesznek?

Félni nem félek, de gondoltam rá már párszor.

Az elsőt cáfolnám. 4 testvérem van, van köztünk ilyen is, olyan is. Sok múlik a genetikán is, nem minden a nevelés. Emellé jön még a különböző élethelyzet pl. egy csoport vagy osztály.

Én pont ezért mihamarabb hordtam közösségbe, játszóbölcsibe stb.

Mert tudom milyen sokkolo hirtelen bekerülni nagyobb gyerekközegbe anya mellől. Nem akartam ezt a szorongást igy már egesz kicsi korátol szoktattam hozzá.

Igy bölcsiben egy nyitott barátkozós "csopvez" gyerekem lett élesen ellentétben velem, akit plane beszoktatas nelkul adtak be es oviban sem oldodtam fel. Tanultam a szüleim hibájábol, ezt jol kivédtem.

Figyelj! Rengeten mulik a nevelésen!

Ugy kell nevelni a gyereket hogy legyen egy stabil önbecsülése, érdemes sokkal többet dicsérni mint inkább szidni ha meg mégis szidásra kerűl a sór akkor a elkövetett cselekedetet kell fel hozni és azt bírálni meg szidalmazni nem a gyerek személyét. Kicsitt talán nyálasan hangzik de a szeretet a legfontosabb azt kell ki mutatni hogy te őt szereted akkor is ha hülyeséget csinál, és így nem akar majd senkinek meg felelni nem lessz kiközösítve, meg úgy is ha személyiségéből adódóan különc akkor is meg talalja a saját kozöségét ahól jól érzi magát mert bízik ömagában és nem akar más lenni.