3hónapos babát felkapatni?

Ezt már rég leszögezték okos emberek, akiknek ez a szakmájuk (mármint a gyerekek fejlődését figyelni, vizsgálni, kutatni), hogy NEM LÉTEZIK olyan, hogy felkapatni a gyereket!

Egy ekkora baba azzal, hogy sír, még csak jelezni tud. Azt jelzi, hogy szüksége van valamire!

Legyen az étel (anyatej), tiszta pelenka, meleg vagy hűvösebb hőmérséklet, hasfájás enyhítése, stb.

Nem létezik ilyen, hogy felkapatod.

Később már, amikor megtanulja kifejezni az érzelmeit, akkor a szülő is tudni fogja, hogy miért sír vagy nyűgös a baba. De kezdetben alap, hogy egy ekkora babát egyből felveszel, ha sír.

Majd ha elkezd mászni, lesz jobb dolga is, és még ő fog addig mocorogni, amíg lerakod.

Én se hagytam őket sírni. Basszus, hát azért vagyok otthon gyed-en, hogy 0-24-ben ott legyek neki azonnal.

Milyenek lettek? Jelenleg 9 és 14 évesek. Mindkettő önálló, okos gyerek. A dackorszakon könnyen túljutottunk, az oviba szívesen jártak, sose volt reggel sírás. A kamaszom egészségesen lázong, bőven a normális kereteken belül. De még ő is bújik hozzánk, beszélgetünk sokat. Igazi kis felnőtt lassan.

Ez részben annak is köszönhető, hogy szülésüktől fogva "felkapattuk" őket, és megtanulták, hogy anya és apa mindig ott van, és figyelembe veszik a szükségleteiket. A bizalmat is tanulni kell.

Nincs ilyen, hogy "felkapatni" :D "Elkapatni", olyan még csak-csak, kb. az elkényeztetésre, ölbe szoktatásra szokták érteni, de egy kisbabát nem lehet elkényeztetni, nem lehet túlságosan szeretni. Alapvető szükséglete a testkontaktus. Le lehet róla szoktatni, kvázi arra idomítani, hogy ne elégítse ki ezt az igényét, de miért tennénk?

Lehet finoman afelé terelgetni, hogy el tudjon lenni akkor is, ha nincs kézben, de egy 3 hónaposnál ez kb annyi, hogy ha jól elvan magában, akkor nem pisztergáljuk.

Én egyik gyerekemtől sem vontam meg a fizikai kontaktust babaként. A nagyfiam nagyon szeretett ölben lenni, és vele nem is volt egyszerű, mert őt még nem hordoztam, nem használtam kendőt, sem más hordozóeszközt, szóval sokszor csak a fél karom volt használatban :D Most 9 éves múlt, a "hagyjál már, ne puszilgass" korszakát éli, legalább is ha mások is látják. Este azért sokszor még most is kéri, hogy picit bújjak be mellé és beszélgessünk, és ezt minden további nélkül meg is teszem. Nem altatom már természetesen, csak a sötétben beszélgetünk egy picit.

Amúgy 2-3 éves kora óta egy örökmozgó, kimondottan nem bújós gyerek, nem lehetett őt sosem csak úgy, kényem kedvem szerint ölelgetni, csak amikro neki volt kedve hozzá, egy gyors ölelés, puszi, simi, és már ment is tovább.

A kicsi most 1 éves, vele könnyebb a dolgom, ha nem tud meglenni nélkülem, jön fel a hátamra, ha dolgom van. De amúgy ő sem az a típus, aki hagyná magát tutujgatni. Most, hogy már jár, nem is nagyon lehet felvenni, csak ha fáradt, nyűgös, egyébként mindent egyedül, önállóan akar csinálni.

Aki ezt a szót kitalálta és vagy használja addig kellene ütni, amig mozog.

Gyereket nem szobanövénynek tartunk...