Kisbabaval szuloknel maradni? Tapasztalatok?

Miért kellene neki csend, az utcát se üríted ki neki...

Mi akkor költöztünk az anyósomékhoz, amikor 3 hónapos volt a kislányunk, mert apósom beteg lett, ápolásra szorult és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Mindenki kelt, amikor szokott, pont úgy éltünk, mint addig. Ők meg nyilván hallottak már gyereket sírni, tekintve, hogy felneveltek legalább egyet...

Mi maradtunk apámnál a fiam 2 éves koráig, amíg épült a házunk. Épp úton volt a második gyerek amikor végre beköltöztünk.

Apám nagyon élvezte hogy itt volt az unokája, végre boldog lett (az anyukám meghalt), öröm volt nézni hogy ismét értelmet nyert az élete :)

Ja és volt bőven hely, 4 szobás lakás.

Nem mi, hanem barátnőmék maradtak szülőknél. Most költöztek el kb. fél éve, 3 évig éltek velük. Nagy probléma nem volt, de természetesen az ilyen szoros együttélés okoz konfliktusokat.

A gyerekhez való esti felkelés egyáltalán nem okozott gondot. Barátnőm inkább a több generációk közti különbségre panaszkodott. Ez leginkább a gyerek nevelésében és a hozzátáplálásában nyilvánult meg - pl. sózni, cukrozni az ételt vagy sem... Teljesen intelligens emberek is képesek egymást ilyen kicsi dolgokon kiborítani.

Szerintem alapvetően nehezebb, mint önállóan élni, ugyanakkor sok előnye is van. Ugyanez a barátnőm nagy előnynek tartotta, hogy neki nem kellett ebédet, vacsorát főzni a nehezebb időszakban, és csak a gyerkőcre tudott koncentrálni. Emellett rájuk hagyhatta, szabadabb volt ilyen tekintetben. Könnyebben elmehetett vásárolni stb. már az elején.