Hogyan vállaljak gyereket?

21 vagyok, a párom 29. Terveztük a kicsit, hiszen fiatalok, egészségesek vagyunk. Hitelünk nincs, az anyagi háttér is rendben van. Albérletben élünk (2 szobás).

5 hónapja szültem. Szoptatok. A szülés kicsit hosszúra sikeredett, de nem volt rémálom, mint sok anyukának (természetesen szültem). Sem nekem, sem a páromnak nem megerőltető a szerep. Az első 1,5 hónap ami nehéz volt, mert éjszakáztam mindig, mivel pocakfájós volt. De ahhoz képest hamar túllendültünk rajta. Azóta pedig, az éjszakákat átalussza.

Nem sírós baba, csak ha valamit jelezni szeretne, pl.éhes, vagy fáradt, esetleg pelus cserét szeretne, vagy szimplán csak rám van szüksége. Ezen kívül egy végtelen jó kedvű baba, nem az a hisztis fajta.

Most elkezdett jönni a foga, de ezt is nagyon jól viseli. Igazából nincs okunk panaszkodni.

Párom sokat segít. Tudok ugyanúgy főzni, mosni, takarítani, mint előtte. Csak épp más időpontoban, esetleg kicsit csúszok az ebéddel. Sőt! Magamra is jut idő. Eltudok menni fodrászhoz, szoláriumba, stb.

nem volt nehéz, nem féltem tőle.

megbeszéltük hogy akkor már nem védekezünk. együtt voltunk amikor szerettük volna, nem görcsöltünk rá, nem számolgattunk mikor van peteérés stb... tehát "nem foglalkoztunk vele"(csúnyán szólva). aztán összejött, egy délután teszteltem ami pozitív lett. hirtelen nem tudtam mit csináljak de nem szóltam senkinek. elmentem venni még egy tesztet reggelre. párom hazajött este, megtudta, nem hitte el reggel teszteltem és örültünk. a várandósságot imádtam, szülés után hiányzott is.

nem érzem tehernek, nehéznek ezt az egészet. vállaltuk, szerettük volna, ne legyen panasz! (6 hetes)