A gyerek csak a családjára számíthat egész életében?
Sokszor olvastam már itt olyan véleményt, hogy kell a testvér, nagycsalád, egyébként nem lesz kire számítania a gyereknek felnőttként.
Számomra ez azért furcsa, mert kis családban, egykeként nőttem fel. Fiatalként, felnőttként sok olyan stabil baráti kapcsolatot alakítottam ki, akikre bármikor számíthatok.
Ezért sem értem, hogy miért csak a család (tág értelemben) lehet támasz, segítség?
Főleg, hogy sok olyan helyzetet is láttam, ahol a családon belüli viszonyok megromlottak és nem is beszéltek egymással. Nem az emberi kapcsolatok minősége fontos, függetlenül a vérségi kapcsolattól?
válasza:Ez attol fugg kinek milyen a kornyezete, mennyire szerencses, kikkel hozza ossze a sors,stb.
Mas ertekelheto valasz erre nincs.
válasza:Nem idegenekről, barátokról beszélek. Idegenektől természetesen nem elvárható a korlátlan segítség.
A 10 éves házasságunk alatt volt egy mélypont a férjemmel, pár napra elköltözött (én küldtem el). Amikor a barátaimmal megosztottam, ketten éjjel (!) kocsiba ültek és átjöttek hozzám, a többiek pedig felajánlották, hogy ha gondolom, cuccoljak át hozzájuk nyugodtan.
Természetesen ez visszafelé is működik, én is befogadtam egy válófélben levő, padlót fogott barátnőt. Volt lakása, de pszichésen nagyon rossz állapotban volt, ezért egy hétig nálunk lakott és rengeteget beszélgettünk, próbáltunk lelket önteni belé.
Ha tényleg krízishelyzetbe kerülnék (a fenti eset szerencsére pár nap alatt megoldódott a férjemmel és meg tudtuk beszélni a gondokat), kapásból 4-5 embert tudnék mondani, akik azonnal, bármilyen segítséget megadnának. A szüleimet bele sem számoltam, sem a rokonokat (pl. unokatestvérek, akikkel szintén nagyon szoros a kapcsolat).
A lányomnak van egy 20 évvel idősebb féltestvére. De hangsúlyozzuk, hogy fontos a baráti kapcsolatok kialakítása, ápolása. Egyelőre jól is csinálja, szerencsére nagyon közvetlen, barátkozós típus.
A barátaimat én is sok lelki nehézségen segítettem át, de ők is engem. Nem kérdés, hogy ha valamelyikünknek segítségre, támogatásra van szüksége, akkor feltétel nélkül segítünk egymásnak.
válasza:
válasza:Ez mindenkinél teljesen egyéni. Sok mindenen múlik, saját magunkon, környezeten (nagyon nem mindegy, hogy milyen környezetben élsz), szerencsén stb.)
A saját életemben az a tapasztalatom, hogy őszintén, feltétel nélkül szeretet és támogatást a legközelebbi családtagjaimtól, férjemtől kaptam.
De tényleg mindenkinél ez eltérő lehet.
válasza: válasza: válasza: válasza:Abban igazad van hogy nemcsak a család lehet a támasza a gyereknek, és hogy a család sem mindig támasz.
De én vagyok az élő példa hogy közepes méretű családom van, ami széthúzott, úgyhogy mostmár kicsi.
A szüleim elég alkalmatlanok voltak, nekik sem voltak nagyon barátaik, így belőlem sikerült egy magába zárkózó szorongó személyt nevelni. 1 barátom sincs. Tényleg.
Pedig nem vagyok rossz ember, de képtelen vagyok a saját lelkületemnek megfelelő embert találni. Testvérem ugyanilyen de ő érdekből elő tudja adni hogy társasági.
Úgyhogy semmi nem garancia semmire. A személyiségén múlik a dolog, amit a nevelés és az átélt események formál nak.
válasza:Ha nincsenek barátai, akkor csak a családjára.
Ha a családjára sem, akkor csakis magára.
Ilyen egyszerű.
A(z összetartó) családot te adhatod meg neki.
Barátokat viszont nem szerezhetsz helyette.
Ha olyan a személyisége, könnyen egyedül maradhat.
Én pl.: nagyon introvertált vagyok. Egyetlen barátom a férjem, de a családomra is bármikor számíthatok (nagyon kis családról van szó). Ha ma lennék gyerek, valószínűleg AS diagnózist kapnék, ez pedig nem nevelés kérdése (unokahúgomat diagnosztizálták, a családi anamnézisnél jött szóba).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!