A kisbabánál mikor megszületik ugye még nem látható hogy ha esetleg nem az az apa akinek lennie kell? 29l

Rossz hírem van: olvass a genetikáról, a legtöbb kisbaba pont hogy az apjára hasonlít az első időkben, h erősítse a kötődést. Tudod, az anyánál jobban megvan a kötődés a babához, a férfiaknál meg így intézte a természet :DDD

Az én kicsim is az apjára hasonlított egyértelműen, mikor megszületett, most már van pár vonása az enyémekből is.

Azért látszik, hogy kire hasonlít.

Főleg, ha az egyik pasi fehér, a másik meg barna/fekete. Akkor egyből látszik.

De azért egy nő általában tudja, kié a gyerek. Hacsak nem egy napon volt két pasassal.

De nem tisztességes dolog mondjuk valakivel neveltetni más gyerekét, úgyhogy ha nem vagy biztos, csináltass DNS-tesztet.

Változó. Nekünk a 34. heti 4D-s UH-n mondta vigyorogva a szonográfus, hogy apasági teszt itt biztos nem kell, már ott látszottak az apja vonásai. Amikor megszületett, az apja fénymásolata volt.

Aztán érdekes módon 2 éves kora után már inkább rám kezdett hasonlítani.

Unokatestvéreméknél két gyerek van. A fiú kiköpött apja, míg a lány egyértelműen az unokatesómra hasonlít.

De ha például a vércsoportja olyan lesz, ami kettőtök vércsoportja alapján nem lehetne, az már okot ad a kétkedésre.

Nem vagy biztos az apa kilétében, vagy egyértelműen nem a párod az apa?

Az egyből látszik, hogy ha nem hasonlít se rád, se a vélt apjára.

Sógorom csaja is így bukott le: megszületett a gyerek, az anyjára nem hasonlított. Hát akkor biztos az apjára. Csak kár, hogy nem hasonlít a sógorra. Hamar bogarat ültettek a fülébe, és kért a srác egy apasági tesztet. Egyértelműen kiderült, hogy a kislány tiszta apja. :(

Egyébként tényleg így volt nálam is mindháromnál: szülés után három kis miniatűr apa volt, pelenkában, meg kicsit több hajjal. :) Ugyanaz a fül, a mosoly, a szemek, a göndör haj, még aludni is ugyanabban a pózban aludtak.

Idővel, olyan ovis kor körül kezdték el mondogatni, hogy azért tőlem is örököltek ezt-azt. A lányom most kiköpött olyan mások szerint, mint én ennyi idősen, de én még mindig minden mozdulatában az apját látom. :)

Jó, persze, a babák általában elég egyértelműen hasonlítanak az apjukra születéskor, de azért ez nem egy olyan dolog, amit biztosra lehetne venni. A kisebbik fiam például szerintem nem hasonlít az apjára, meg úgy igazából senkire sem, inkább csak mozdulataiban véltem felfedezni pár családi jellegzetességet mindkét oldalról. Pár hónaposan kezdtük látni, hogy az apai nagymamára hasonlít, illetve olyan fél évesen az addig kék szeme bebarnult, mint az apjáé.

Szóval azért ezt ránézésre nem lehet megállapítani minden kétséget kizáróan. De az tény, hogy ha egy apa nem látja a saját vonásait semennyire sem a gyerekében, az gyanakvásra adhat okot.

Anyám így bukot le a nagyobb húgommal. Kihozták a szülőszobából és már akkor látszódott, h nem apám gyereke. Hófehér bőre és szőke haja volt. Mi a tesómal kleor bőrű és barna hajuak és zöld szemüek vagyunk. Mire ovis lett a hugom tejfölszőke és rikitó kék szeme lett.

Tök gáz szerintem, arról nem is beszélve, h a lakóhelyünkön a mainapig csámcsognak rajta. Apámat meg a húgomat sajnálom a legjobban, mert őket bántja a dolog a legjobban, mert anyám nem bírt a píícsájával.

Ne aggódj ha nem a párod az apja akkor rögtön látni fogjátok.