Vannak itt keresztény szülők?

2 gyerek, a nevüket nem szeretném kiírni, bibliai eredetű, de elég gyakori nevük van. Evés előtt szoktunk imádkozni, lefekvés előtt nem. Sima állami oviba és suliba járnak. Bár az értékrendünk viszonylag konzervatívnak számít, nem neveljük őket különösebben szigorúan, az egyetlen, amit az átlagnál talán kevésbé tolerálunk, az a csúnya beszéd.

Szerintem teljesen átlagos, normális életet élünk.

Hármasikreink vannak 2 évesek múltak. Ha nem baj a nevüket nem irnám le (elnézést a hosszú hiányáért...), nem akarom felfedni az inkognitómat :D de teljesen hagyományos, külföldi eredetű de magyar neveik vannak, nem bibliai nevek.

Én hivő vagyok, a gyerekek születése előtt minden vasárnap jártam misére is, olvasgattam a Szentirást, esténként imádkoztam... A gyerekek születésével ezek sajnos erősen lecsökkentek, de persze most is hivőnek tartom magam, csak a mostani élethelyzetben nehéz ezekre időt és főleg elmélyült figyelmet szakitani. A férjem az elsőáldozásig jutott, ő azóta nem gyakorolja a vallását de természetesen engem nem akadályoz ebben semmilyen módon. Sátoros ünnepeken el szokott jönni templomba.

A gyerekekkel mostanában kezdünk esténként imádkozni, van imádságok mesekönyvük, kis képes Bibliájuk, de nagyjából még csak annyira érdekli őket hogy kérdezgetik hogy ki az a kisbaba a Betlehemi jászolban... (Evés előtt nem szoktam/szoktunk imádkozni.)

Egyházi oviba szeretném őket járatni szeptembertől, remélem felveszik őket.

Nem gondolnám hogy konzervativan neveljük őket, persze elengedhetetlen hogy meglegyenek a szabályok különben megbolondulnánk (a férjem a szigorúbb és a következetesebb egyébként), de nem vagyunk konzervativak, legalábbis nem tudom egy ilyen kis gyereknél ezen mit értünk. Természetesen az alapvető keresztény értékeket igyekszünk nekik átadni.

Ha már keresztény topik. :)

Ahonnan mi jöttünk (nem szeretném megnevezni, szerencsére már kevés közünk van hozzá), ott nagyon elterjedt a kemény, szigorú nevelés, feltétlen engedelmességre szoktatás stb. Először mi is ezen a vonalon próbáltunk elindulni, de semmi eredménye nem volt, valószínűleg azért, mert igazán soha nem tudtuk vele egyet érteni. Szépen lassan rájöttünk, hogy a határok ésszerű meghúzása mellett a gyerekekért elmondott imának sokkal nagyobb ereje van, mint a vasszigornak. Időközben volt alkalmunk megfigyelni azt is, hogy hiába hihetetlen engedelmesek kicsiként a keményen fogott gyerekek, ez tinikorukban vagy legkésőbb fiatal felnőttként legtöbbször visszaüt. Ismerek olyan családapát, akinek a kicsiként feltétlen engedelmességre trenírozott lánya 16 éves korában közölte vele, hogy "Te csak ara vagy jó nekem, hogy pénzelj." Na ide nem szeretnénk eljutni.

1. voltam.

#ÉnIsKeresztényCsaládGyerekeVagyok

Pacsi ,én is. Bár nem örülök neki.