Kell tesó vagy nem?

Nem a gyereket unod, hanem az anyaságot. Fogjuk rá hogy oké. De hogy már 2 hónappal a szülés után? Az nem oké. Mi lesz még ezután, mikor elkezd mászni, pakolni, szaladgálni, és ezredszer se érti meg, hogy a virágföld nem étel?

Tesótémára majd kanyarodjatok vissza x év múlva, addig maximálisan fölösleges ezen agyalnod.

Mi soha nem "tesot" terveztunk..mi a ferjemmel akartunk tobb gyereket(3 lesz hamarosan).nalunk nincs az,hogy szeretned kell,hisz a testvered,jatsz vele,hisz a tesod..stb...egyutt elni kell,alkalmazkodni,csaladkent funkcionalni..az a lényeg,hogy mi ott leszunk nekik ,remélem jo sokaig.

Nekunk mindkettonknek van testverunk...homlokegyenest mas szemelyiseggel,szeretjuk egymast,barmikor szamithatunk egymasra,de alapvetoen nem bratyizunk...

Ismerek olyat,akik egy gyereket terveztek egy is van nekik,boldogok,nem ia vagynak többre.

Soha nem szülnék azért, mert kell tesó. Mondom ezt egykeként, úgy hogy a szüleim koràn meghaltak. Azért szülnék gyereket, mert én is vàgyom rá!!

Neked korai még ezen gondolkodni. Nem tennél megjegyzést a többire amit írtàl. Én egyre biztosabb vagyok, hogy nekünk elêg egy gyerek! Így vagyunk boldogok. :)

Én évekig úgy voltam vele, hogy elég egy gyerek is. Végre ovis lett, lett munkám, minden jó volt. Aztán bennem is felmerült, hogy jobb lenne, ha lenne testvére. Rajta is láttam néha, hogy túl sokat van egyedül - főleg nyári szünetben. Aztán szóba került, hogy szeretne-e kistesót, és azonnal igent mondott. Addigra valahogy már én is újra vágytam babázni, így belevágtunk. Nehezen sikerült, 8 év lesz köztük, de nem bánom, hogy ennyit vártunk. Pici korkülönbséggel szerintem meghülyültem volna, így viszont olyan kereknek érzek mindent.

Várjatok még ezzel a kérdéssel, majd kialakul. És ha majd jön, az "igen, akarom" érzés, akkor tudni fogod.

(Amúgy otthon is "hasznossá" teheted magad, ha ilyen sok energiád van a pici mellett. Tanulhatsz kiegészítést a szakmádhoz, nyelvet, akármit, amivel később előrébb juthatsz, és nem lenne meg benned az az érzés, hogy te csak otthon vagy. Én mondjuk imádtam, de kinek mi, nincs ezzel gond.)

"szóval még egy gyereket nem szeretnénk, de azt viszont igen, hogy a kislányunknak legyen testvére... "

Akkor vegyél neki kutyát...

Nem azért kell még egyet szülni, hogy a nagynak legyen társasága, meg játszópajtása, hanem mert a szülők akarnak még egy gyereket!!!

Fiunk 3,5 éves, kitartunk az mellett, hogy nem lesz testvére, mert nem akarunk még egy gyereket. Lelkileg, fizikailag, logisztikailag egyre vagyunk kalibrálva (pedig anyagilag beleférne).

Férjemnek 1 testvére van, látni sem akarják egymást (szerencsére nagy távolságra élnek egymástól), nekem 3 is van, és igazán 1-gyel vagyok napi kapcsolatban (de inkább én segítem őt, mint fordítva).

SZóval nem feltétlen lesz azért egyedül, mert egyke gyerek, és nem biztos hogy nem lesz egyedül, hiába van testvére. (remélem érted, mit akarok írni). Nem ezen múlik.

Legjobb barátnőm egyke. Rá mindig mindenben számíthatok.

" arról nem beszélve, hogy legszívesebben már mennék vissza dolgozni, nagyon "feleslegesnek" érzem magam itthon."

Nincs hobbid,bármi,amivel ki tudnád tölteni ezt az időt?

A kisgyerekes lét szerintem az egyik legjobb időszak arra,hogy kicsit magaddal is foglalkozz,hisz mint írtad,lenne rá időd. Tanulj nyelvet,olvass, akármi,ami érdekel.

Tesó meg nem kell. Gyerek kell,ha úgy érzitek szeretnétek még egy gyereket! Ne a gyerekednek akarj játszópajtit szülni,mert abból még jó nem származott!

Mi két gyereket terveztünk, kis korkülönbséggel, de miután megszületett a lányom évekig el sem tudtam volna képzelni, hogy legyen még egy gyerekem, meg is beszéltük, hogy nem lesz.

5 év telt el, mire úgy éreztük a férjemmel, hogy milyen jó lenne mégis egy baba, a lányomnak egy testvér, szerencsére hamar össze is jött. :)

Tehát nekünk sok iső volt, mire készen álltunk a második gyerekre.