Mi a baj az "ősanyákkal"? Tényleg ártanak a gyereküknek?

Nem az a baj az "õsanyàkkal", hogy ártanak a gyereküknek, hanem hogy idegesítik a másik embert azzal, hogy mindenki más csak " sz@ranya".

Az együtt alvás nem jött be. Most próbáltuk mert a férjem rá volt kattanva, hogy milyen szupi lehet gyerekkel aludni. Mondanom sem kell hogy hajnal 2-kor màr a sajàt ágyában volt a gyerek. Férjem meg:hogy a fr@ncba lehet a gyerekkel aludni? :D

Amúgy csak arra szoktasd rà, ami akkor sem lesz gond, ha egy éves lesz.Pl. nekem a mellkasomon alszik el, ringatàs nélkül. Most gyakoroljuk, hogy mellettem aludjon el, majd egyszer pedig a kiságyban. De ha nem jön össze, akkor sem lesz gond. Egyedüli gyerek, ráérek altatgani. :)

Egy 9 hónapos kisfiú anyukàja

Én pl azért vagyok együttalvás ellenes, mert a párom 10 éves koráig az anyjával aludt, az öccse most 9 és még mindig... Nem szoktatnám közénk, főleg, hogy lesz külön szobája is.

Teljesen emberfüggő, sokaknak nagyon kényelmes és imádják, másoknak pedig nem jött be.

Nemhiszem, hogy ettől lennél ősanya :)

Nem vagyok az a tipikus ősanya, de vállalom: teljesen rá vagyok kattanva a gyermekeimre. A világ nem szűnt meg körülöttem, most tértem vissza a munkába, Ők pedig oviban, bölcsiben, de totál odavagyok Értük, Őket persze ezzel nem traktálom.

A fiam 16 hónapos koráig szopizott, addig együtt aludtunk. Én imádtam. A mai napig vannak időszakai, amikor mellettem akar aludni, mert fél, korábbi rossz álmára emlékszik, én nagyon szeretek Vele aludni. A kislányom nem igényli az együttalvást, pedig olyan jó lenne!

Sokáig szopizott mind a kettő, életem egyik legszebb időszaka volt, meghitt pillanatok tömkelege!

Hordozni is imádtam Őket, Ők is imádták. Sokszor ha elaludtak, nem is vettem le Őket magamról, hogy betegyem az ágyukba, hanem úgy kendőstül-gyerekestül lefeküdtem (persze, amíg elöl hordoztam Őket), és öleltem Őket. Hatalmasakat aludtunk. Sosem féltem, hogy agyonnyomom Őket, valahogy mindig annyira éberen aludtam, hogy tudtam kontrollálni ezt a dolgot, mégis kipihentem magam. A férjem támogatott mindebben, ugyanis Rá is mindig volt energiám. A gyermekeinkkel egy szobában sosem szeretkeztünk, mindenhol máshol igen! :-)

Kérdező! Szerintem szép elképzeléseid vannak, csináld majd úgy, ahogy Nektek jó!

Biztos bennem van a hiba, ugyanis az én fogalmaim szerint az "ősanya" pejoratív értelme egészen más, mint amit leírtál.

1. Legalább 3 éves koráig szoptatja a gyermekét, sokszor inkább tovább. Ha abba is hagyja, azt is külső nyomásra.

2. Minden oltást és preventív készítményt elítél (pl D vitamin), mert azok szándékosan megfertőzik a gyerekét.

3. Csak otthon szül, ez nem is kérdés.

4. A gyermekkel nem csak kicsi korában alszik együtt, hanem ameddig csak kierőszakolhatja ezt a gyerekénél (konkrétan közeli ismerősöm egy 22 éves lány, aki a mai napig a szüleivel alszik, amikor csak megteheti, habár van saját szobája ággyal...)

5. Bármikor előkapja a mellét egy kis szopizásra, amit direkt nem akar eltakarni, elvonulni meg akkor sem vonulna el, ha volna rá lehetőség (itt nem a mekis wc-re gondolok, hanem vmi kulturált helyiségre!).

6. Mindneből csak biot ad a gyereknek, persze csak 3 éves kora után, mert addig tejci van csak.

7. Könnybe lábadt szemmel gondol a kakis pelenkára és a kedvenc témája, hogy mikor kakilt utoljára a gyerek.

8. Többesszám első személyben beszél a gyerekéről: most lettünk 40 hónaposak, fogzunk, két napja nem kakiltunk...

9. Mindenkit alacsonyabb rendű lénynek tart saját magánál, aki nem szült, férfi, kevesebb gyereke van, mint neki stb.

10. A legszebb dolognak a szopizást tartja a világon, minden etetésnél sírva fakad és előadja, hogy mindenki másnak milyen rossz, aki ezt az isteni szintű élményt nem élte még át.

Na szóval: az én szótáram szerint, ha a felsorolt 10-ből 3 jellemző rád, akkor pejoratív éretelmben én ősanyának tartalak.

Az általad említett pár példával semmi gond nincs. Szerintem.