Ilyenkor ki tud segíteni?

Kb tudom, mit erzel.

Három gyerekem van, köztük 22 hónap korkülönbség. Már a harmadik terhessegem is rémálom volt, a "nagy" kb 3 éves volt, a kicsi egy.

Volt olyan, hogy sírtam a zuhany alatt, valaki adja vissza a régi életemet.

Sajnos nem kértem segítséget, csak rossz anyának éreztem magam, es erőn felül mindenben tökéletes akartam lenni.

Ha nem segített a pszichológus, keress más segítséget. Csoportot, kineziologust. Ne hagyd annyiban!

El fog múlni egyébként magától is, mert könnyebb lesz, ha a nagy oviba megy, te meg majd vissza dolgozni.

Nem osztalak, megértlek. Ez jelenleg egy patthelyzet. Nem írtál az apáról, hogy ő miben és mennyit segít? Mert nem az anyós a gyerekek apja és nem hozzá mentél feleségül. Van közös program? Vagy vagytok egyáltalán kettesben?

Ötletem az van, csak nem tudom mennyire kivitelezhető.

Úgy kell csinálni, hogy legyél kicsit önzőbb. Nem bűn az. Mondd el a férjednek, hogy ezt már nem bírod és kérd meg, hogy ha átmenetileg is, de legyen valaki, aki hetente egyszer kitakarít. Merj rendelni kaját is, hogy még több idő szabaduljon fel és el ne hidd már azt, hogy csak akkor vagy jó anya, ha egész nap foglalkozol a gyerekekkel. Nálam ez volt az egyik dolog, ami miatt kicsit össze omlottam.

És kezdd el a kicsit leszoktatni az éjszakai ciciről, ez az egyik legfontosabb lépés. Én úgy mentem el dolgozni muszáj miatt, hogy még szopott a másfél évesem és totál ki voltam készülve. Hidd el, hogy ő már nagy ahhoz, hogy éjszaka is rajtad legyen és ezt úgy mondom neked, hogy négy éves korig szoptattam és a kötődő nevelés híve vagyok, de nem minden áron.

Egy észrevétel a részemről, ami nekem a napjaimat megváltoztatta: ne feküdj le olyan későn! Persze pihenj, meg olvass, meg a pároddal is foglalkozz, de feküdj le időben! Ez rengeteget segít, nekem ez jött be. Ha huzamosabb ideig tudod tartani, hogy nincsen 11 utáni fekvés, minden teljesen más tud lenni. Nagyon elcsépelt, de igaz, hogy ki kell pihenned magad!

Sokáig én is 1-2kor feküdtem le. Ma már nem. 2 hét után KIPIHENT voltam. Pedig van egy 3 évesem (ő nem kel éjszaka) és van egy ikerpárom, akik viszont felváltva. De ez sem gond, mivel hosszúak az éjszakáim. Egy próbát szerintem megér!

A másik az, hogy próbáld a hétköznapi dolgokban megtalálni a jót. Tudom, hogy sokszor nehéz, de szerintem az állapot, amiben vagy nehezebb. Nekem sokszor jut eszembe az, amikor kiborulok, hogy mennyire jó, hogy egészségesek vagyunk például (a családunkban történt egy haláleset, a kisbaba az ikreimmel volt egyidős). Próbálom értékelni azt, ami adatott nekem, mert amiért nyavalygok, az másnak a mennyország lenne. Ez tényleg így van!