Anyai ösztönök 19 évesen?

Nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg, de úgy érzem, kissé a habos-babos oldalát látod csak a gyermekvállalásnak. Szerintem nem egy 19 éves fiatalnak való a tejtől szétfeszülő mell, az éjszakázás, esetleg egy hasfájós baba sírása vagy éppen egy olyan helyzet, amikor napokat töltesz a kórházban a kisgyerekeddel az egészségéért aggódva (saját tapasztalat).

Ráadásul egy baba nem sokáig marad kicsi, gyorsan elrepülnek az évek és akkor mihez kezdesz? Szerintem válassz egy olyan pályát, ahol gyerekekkel foglalkozhatsz (pl. bölcsis/ovis gondozó), élj még egy kicsit és azután vágj bele az Anyaságba.

Én is így vagyok, voltam. :) nálam azzal kezdődött, h 14 évesen álmodtam egy babáról.. A karomban volt szép sötétbarna haja volt és tudtam, h ő az én kicsikém.

Sírva ébredtem fel. :)

Ez természetes ahogy érzel.

Azt ne felejsd el, h először tanulj, dolgoz stb. Legeslegelőszőr "tegyél valamit le az asztalra"

Eljön a te időd is! ;)

21/N

Mintha magamat olvastam volna! :) Szerintem pontosan tudom, hogy miről beszélsz. Én is veled egyidős vagyok, és ugyanígy láttam a dolgokat. Egyszerűen azt éreztem, hogy addig nem lehetek teljesen boldog, amíg nem lesz gyerekünk.

De szerintem egy velünk egyidősnek még nincs itt az ideje. Persze, hogy fizikálisan és értelmileg is képesek lennénk felnevelni. De nem véletlen, hogy átlagosan nem ebben a korban szülnek a nők (még ha volt is olyan idő, amikor ilyen idősen már szültek) Mégis hiába voltam/vagyok ezzel tisztában én is úgy éreztem, ahogy te.

Most viszont történt valami. Egy 3 éves kislány 3 hétig egyfolytában nálunk volt. Főleg rám volt utalva. Egyébként nagyon jól ismerem, szeret és napi szinten vigyáztam rá, több órát korábban is. Amikor 2 hetes volt, már akkor velem volt órákig. Minden nap látjuk egymást, de ez most más.

Az első hét szuper volt. Mindenhova elmentünk. (Mozi, fürdő, játszótér, stb...)Élveztem, én is és ő is. Nagyon jól kialakultak a napjaink. De bevallom őszintén, hogy 3 hét egyfolytában egy gyerekkel rámutat arra, hogy mi az a teher, ami egy anyára hárul. Persze mondjuk, hogy "tudjuk, hogy sok dolga van egy anyának". Hidd el, amíg nem vagy egy gyerekkel huzamosabb ideig - pl. 3 hét- fogalmad sincs milyen ez. Hangsúlyozom, hogy volt, hogy 1-2 napig nálunk volt, de az teljesen más! És az is más, ha van veled valaki, nem egyedül vagytok ketten gyakorlatilag hetekig. (kivéve persze este)

Most, hogy megy haza, azért a dolgok átértékelődnek bennem. Továbbra is imádom, mint korábban, d már nem érzem azt, hogy MOST minden pillanatban erre vágyok. Ez idő alatt mindenből jutott: nyűgösségből, betegségből, hisztiből és persze nagyon sok jó pillanatból. Összességében élveztem ezt a 3 hetet, de azt is érzem, hogy megkönnyebbültem egy picit.

Tudom, hogy ezelőtt mennyire akartam egy gyereket, és ha ezt olvastam volna, nem igazán befolyásolt volna. Gondolom téged sem fog. Továbbra is szeretnék gyereket. De ez az idő ráébresztett arra, hogy nem most. Csak annyit mondok, hogy talán neked is valami hasonlót kellene tenned, ha van rá lehetőséged. 1-2 nap együtt egy gyerekkel semmi! Az kell, hogy legalább egy 1 hétig úgy legyél vele, hogy nincs segítséged. Mellette megcsinálni a mindennapi dolgokat és őt is kiszolgálni akkor is ha beteg, nyűgös, hisztis, pörög, stb nagyon nehéz. És másnap kezdődik előröl. Lehet, hogy most azt hiszed, hogy erre vágysz- én is ezt hittem- de talán érdemes lenne átgondolni.

Azt nem tudom, hogy nálatok hogyan állnak az anyagiak, de nekem a legfőbb okom korábban is az volt, hogy el akarom végezni az egyetemet, mert szerintem felelőtlenség úgy szülni, hogy az anyának nincs végzettsége. (Sose lehet tudni hogyan alakul, egy válás esetén például)

Szóval az én "anyai ösztöneim" most ki lettek elégítve :)

Ja és majdnem elfelejtettem leírni egy másik példát. Anyukám is 19 évesen szült. Nagyon akart gyereket. Meg is született a testvérem, és 2 évvel később a másik is. Anyukámnak így gyereket kellett nevelni, feleség volt, dolgozó nő és mellette tanulni is kénytelen volt. Azt mondja, hogy nem bánta meg, de azt sohasem tagadta, hogy iszonyatosan nehéz évek voltak. Én azt mondom, hogy a gyerekeimmel töltött időt úgy akarom megélni, hogy az iskolára mellette ne keljen időt szakítanom.

Természetesen a te döntésed. Csak tudatni akartam, hogy nem vagy egyedi eset, csak talán kevesebben vannak ma azok, akik szülnek is ebben a korban. Én a vágyaim ellenére biztosan nem fogok. Mert szeretném neki mindenből a lehető legjobbat.

Hát engem is megleptél, nekem ennyi idősen még egyáltalán nem volt tervben ilyesmi, még gondolatban sem, sőt... :)

Szép célok, DE, először tanulj, találj magadnak munkahelyet, dolgozz! És persze ugyanez érvényes a párodra is! A gyerekeket fel kell tudni nevelni, általában nem abból áll h egész nap velük vagy, mosol főzöl takarítasz. Bizony ha nincs meg az anyagi háttér akkor neked is dolgoznod kell, akkor viszont sokkal de sokkal nehezebb minden feladatodat ellátni otthon is! Szépek a céljaid, kívánom h érd is el őket felelősségteljes szülőként! :)

Valoban szepen leirtad, de nagyon nem igy van altalaban, van szenvedes, kialvatlansag, megbetegedhet a gyerek. Vagy te..es akkoris foglalkozni kell veluk. Nem mindem moka es kacagaa. S nem mindig hàlàsak. Ha rosszul valasztasz, akkor a parod is "tonkre teheti" az idillt.. varj meg. En 21vagyok jovore lagzi.

2eve almodozom enis de tudom, h nem egyszeru. Inkabb varok nehogy aztan visszasirjam. Meg ket evet kibirok. Utana 18-20evig. Nincs leallas. Nincs kettesben annyi program. Energia egymàsra.:/