Egy gyerek- nem gyerek? Vagy egy gyerek is gyerek?

Szia. A szívetekre hallgassatok, de az eszeteket is elő kell venni. :( Nekünk egy gyerekünk van, de nem is lesz több. Egyik oka, hogy mindketten csak egyet szerettünk volna. (mindkettőnknek van testvére, de nekem olyan mintha nem is lett volna, folyamatos marakodás, veszekedés, szóval mi nem voltunk jó testvérek - mostmár felnőtt korunkra jó a viszony). A másik oka, hogy én folyamatosan figyelem a két gyerekes szülőket, akiknek már nagyobb a gyerekük. Most még jól elvagyunk, van munkánk, viszonylag fiatalok vagyunk (bár 30 már jócskán elmúltunk, de öregek még nem vagyunk), de mi lesz 15,20 év múlva?

Egy gyerek manapság már nem 18 éves korig él a szülőkkel, mint anno mi, hanem 25-30 évig is, amit nem tartok szerencsésnek, de ez van. Ráadásul el is kell majd indítani az életben. Segíteni lakás, munka, autó, stb... Egyedül semmire se fog menni. :(

Nos, mi ezek miatt vállaltunk egyet, de egész biztos, hogy nem akarunk még egyet, még ha az egykéknek "rosszabb" is. Unokatestvér viszont van egy csomó a családban, és közel is laknak :)

Sajnálom ami veled történt...

Nagy valószínűséggel nekem sem lesz több gyerekem, egyéb okokból. Nem hiszem, hogy ez akkora gond lenne. Én több egykét is ismerek, akik ennek nem látják igazán hátrányát.

Első vagyok, ja bocs, nem fejeztem be az egyik hosszú körmondatomat. Szóval figyelem a mostani nagyobb gyerekes szülőket, akik azzal küzdenek, hogy a gyerek elvégezte az egyetemet, nincs munkája, nincs lakása, semmi, szülőknél lakik, és van testvére, aki még vagy iskolás, vagy már ő is végzőfélben lévő.

Tudom, a gyereken is múlik, milyen jövője lesz, de rossz látni, hogy a szülők őrlődnek, és ott vannak két huszonéves gyerekkel, akik egyelőre még nem találták meg önmagukat, meg a saját útjukat az életben. A szülő meg nem igazán tud lakást-munkahelyet-megélhetést az orruk alá tolni.

Mondom ezt én, aki önerőből vágtam neki 18 évesen a nagyvilágnak, de nem mindenki ilyen bátor, vagy szerencsés. Szóval én úgy gondolom, egyet könnyebben felnevelünk és útnak indítunk. De ez csak az én egyéni véleményem, és minden tiszteletem és megbecsülésem a két vagy több gyerekes szülőké!

Szia!

Nagyon sajnálom ami veled történt.

Nálunk is volt tragédia, de fordított sorrendben. Először megszületett a kisfiunk és a kistestvérét veszítettük el. Mi is elgondolkodtunk, hogy ezek után szeretnénk-e még babát, de mi arra jutottunk, hogy igen. az oka: ha velünk bármi történik, akkor Ők ketten ott lesznek egymásnak. A nagyszülők sem élnek örökké és az unokatesó azért mégiscsak unokatesó. Még várunk kicsit, meg az orvosom is azt mondta, hogy még várnunk kell, de utána belevágunk. Mást nem tehetek, csak reménykedem abban, hogy minden rendben lesz!

sz@r dolog egykének lenni, én úgy látom. A párom az, nekem ugyan van öcsém, de még olyan kicsi, hogy nem lehet rá számítani. Nincs testvér, akivel összejárjunk, nincs egy testvér, akit keresztszülőnek elhívjunk és bizony öregkorunkra nekünk kell majd az ősöket pátyolgatni, ráadásul akkor majd ott lesznek a gyerekek is. Ezt a szempontot is vedd figyelembe. Különben nekem egy percig eszembe sem jutott volna, hogy csak egy gyerekünk legyen, még akkor is bőgni kezdtem, mikor a párom egyszer véletlenül azt merte mondani, hogy 3 helyett elég a 2 gyerek is. Pedig én is vetéléssel kezdtem az anyaság felé vezető utat, de mikor megszületett a kisfiam, eszembe sem jutott, hogy emiatt ne vállaljak több gyermeket. De ezt ti tudjátok igazán. Nem is TI, csak TE, hiszen ebből a szempontból (érzelmi szinten) azt hiszem, a párodnak nem sok beleszólása lehet. Max, ha anyagiak miatt nem akar több gyermeket. Hiszen a férfi sosem retteg úgy egy terhesség alatt, mint egy nő.

(A)