Ikres anyukák! Válaszolnátok nekem erre?

Az eleje tényleg nagyon nehéz. Nem is gondolná az ember, hogy 3 hónapot ki lehet bírni szinte alvás nélkül. Napi 2-3 órát sikerült szunnyantani, azt is részletekben.

3 hónap nekünk csak a szoptatásról szólt, de szó szerint.

Mire az egyik jóllakott és elaltattam, addigra kelt a másik és ez a mókuskerék folytatódott.

Nekem csak a férjem volt segítségnek, de ugye ő dolgozott este ért haza.

A fürdetést azt egyedül nem lehet csinálni, ahhoz legalább az apuci kell.

Majd napról napra könnyebb lett. No azért unatkozni nem kell. Nekem most 1 évesek, szaladok utánuk egész nap. Ez is nehéz, de már máshogy mint az elején.

Eltelik egy kis idő mire összeszokik a család.

Egyébként nagyon nagyon jó ikres anyukának lenni.

Már el sem tudnám képzelni, hogy "egy" babám legyen.

Imádom Őket és kész!!!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű, de csodálatos. :)

Én az első hónapokat könnyebbnek éreztem, mivel beszereztem egy ikres szoptatós párnát, amivel egyszerre szoptattam őket, így az étkezések között volt 2-2,5 órám, amikor csinálhattam a többi dolgot (nem volt és ma sincs segítségem, csak a férjem, aki este ér haza): mosás, vasalás, takarítás, főzés stb. Ha az esti fürdetésre sem ért haza a férjem, akkor az egyik gyerkőcöt beletettem a gyerekülésbe, míg a másikat fürdettem, majd szoptattam.

Nekem onnantól lett nehezebb, amikor már elkezdtek közlekedni a lakásban és elkezdtem a hozzátáplást (6 hónapos korukban).

Ezektől függetlenül imádom őket és örülök, hogy ketten vannak! :)

Nem is értem, az elsők miért nem egyszerre szoptatták a babákat...

Nekem, mivel nem első gyerekek, könnyebb velük, mint az első egy szem gyerekkel volt.

Akkor mindenen halálra aggódtam magam, most viszont könnyedén veszek mindent, így semmi gond.