Általános nevelőszülő szeretnék lenni. Tapasztalatok? Tanácsok?
Ismeretségi körömben van nevelőszülő, a gyerekek már lassan kicsúsznak az örökbe adható korból (még bőven kiskorúak, de már nem igazán állnak értük sorba), a szülők látogatják is őket, de elég egyszerű emberek, akik szerencsére jót is akarnak a gyerekeknek. Ott a nevelt gyerekek valószínűleg már örökre a családnál maradnak. Az első neveltek voltak, sajátként szeretik őket.
De ahogy olvasgattam a témában a legtöbb esetben nem ilyen szép a helyzet.
Én tuti nem bírnám idegileg hogy segítek megszeretek egy gyermeket es elviszik mert már kiszabadult az agressziv apja es a családhoz visszahelyezhető...
Szerintem olyanoknak valo akik el tudnak érzelmileg határolodni.
Én még a macskám se tudnám másnak adni.
Pláne bele sem tudok gondolni gyerekként ilyeneken átmenni..elveszik a szülőtől mert nem alkalmasak gyermeknevelésre(eleve ott is szenved)aztán intézet(ahonnan a nagyobbak inkább megszöknek...)aztán normális nevelőszülő(de idegen hely stb nagynehezen megszokik)es visszaviszik a kezdetbe...
De ismerek nevelőket akik csoportokat vállalnak mindenféle korosztály a kicsit hideggel zuganyoztatták le mert még játszani akart...
Szoval egy érzelmileg meg elhatárolodni tudo nevelő sem megoldás.
Ez az élet egyik legkegyetlenebb oldala szerintem.én biztos nem vállalnám, nem tudnám végignézni.
Köszönöm a válaszokat! Ahogy elnézem, a tapasztalatok vegyesek. És a legtöbb gond az eredeti szülővel van, korántsem a gyerekekkel. Ami meg az érzelmeket illeti, nagyfokú tudatosság kell a nevelésben, az biztos (a sorsa kommunikációjában is).
Esetleg még valaki? Jótanácsokat szívesen fogadok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!