Akik egyedül nevelik a gyereküket/gyerekeiket (akár teljesen egyedül vagy párjukkal ketten) mert nincs semmilyen segítségük, azok hogyan oldják meg a mindennapokat?

1, nem szabad 7köznap bevàsàrolni,csak egy kisboltba beugrani kb 2 percre tej,kenyér szintű dologért.

2, ügyintézés,amit lehet online vagy havi 1 fél szabadnap és arra sűrìteni mindent. Persze a vàratlan dolgokra szabadsàg. 17 utàn úgysem tudsz mindent intézni.

3, ha macera a főzés neked,akkor kétnaponta főzz, vagy készülj fel rà(pl előkészìtett hús a fagyóba, vagy bepanìrozott sajt,felkockàzott hagyma stb...) Sokkal gyorsabb ha tudod pl mi a heti menü,ez is előre tervezés kérdése.

4, hazaérsz mosàst berakod hetente max 1x hétközben,ha sürgős akkor 2x,elaludt a gyerek kiteregeted,elmosogatsz és fürdés alvàs neked is.

Napirend: pl reggel is 20 perc alatt összekészìted a vacsi alapanyagait vagy időzìtővel berakod a mosàst,hogy kimosson mire hazaértek vagy felsöpörsz felmosol.

Melo utàn haza és felrakod a kajàt( keresel egyszerűeket ami mellett nem kell ott àllni,pl rakott dolgok,tészta,leves,pöri,főzelék stb..) közben teregetsz beszélgetsz a gyerekkel,segìthet adogatni a ruhàt pl. Vagy felporszivózol. Vagy vasalsz. Ez max 1 óra de ezt is a gyerekkel tudod tölteni,neki is jó ha van ideje kicsit pihenni és àtàllni otthoni üzemmódra. Aztàn jàtszol vele,közben a vacsi kész. Utàna fürdeted eteted altatod, aztàn a maradék hàzimunka. Utàna fürdés(én ilyenkor relaxàltam. 22kor pedig alvàs(különben nem bìrtam). Hétvégén meg lehet sokàig fentmaradni 1 nap :-) De akkor is megszervezni mindent,pl nagybevàsàrlàst, programot,otthoni teendőket.

Én 7re vittem 17kor mentem érte, és nem volt senki aki segìtsen,egyedül neveltem. Meg lehet oldani,csak szervezés kérdése minden. Ennyi a titok.

Ha valaki óràkhosszat shoppingolni akar minden nap,meg sétàlgatni munka utàn òràkig vagy csak úgy spontàn beülni a pàrjàval egy mozira hétköznap este,na oda tényleg nem kellett volna a gyerek.

De előre tervezéssel "b" tervekkel szinte mindenre fel lehet készülni és időd is jut mindenre,biztosan nem annyi mint amit szeretnél,de jut mindenre és ez a lényeg.

Ja és ez amit leìrtam az a helyzet ha egyedül vagy. Neked ott a férjed. Osszàtok be a munkàt,ki melyik nap mit csinàl meg. Később màr rutinból fogjàtok csinàlni,szóval csak az elején kell a szigorú beosztàs.

Nyugi menni fog.

Én még csak a terveinket tudom leírni, a mi gyerkőceink ősszel kezdik az ovit és a bölcsit.

Mi jelenleg is heti 1x tartunk nagybevásárlást, ősztől biztosan hétvégén fogunk 1x mindent megvenni. Meg is őrülnék, ha napi szinten kellene ezzel az időt húzni.

Főzés: jelenleg is csak kétnaponta főzök, de ősztől mindenki a munkahelyén/oviban/böpcsiben fog ebédelni. Vacsorára így nem kell főtt kaja. Ha nagyritkán megkívánunk valami meleget, rendelünk. Hétvégén pedig gyorsan összedobok egy ebédet. Ti nem esztek a munkában? A gyerkőc a bölcsiben? Miért kell napi szinten főznöd?

Takarítás: takarítónőnk lesz ősztől, nem drága, ismerős ajánlotta, elégedett a munkájával, legalább nekünk nem kell a suvickolással időt tölteni ahelyett, hogy együtt minőségi időt tölthetnénk.

Ügyintézés: nem járunk postára, bankba, mindent online intézünk. Nem is értem, 2016-ban miért kell személyesen ügyet intézni?

A kikapcsolódáshoz nem tudok okosat írni, mert hál'istennek a nagyszülők ugrásra készen azt várják, mikor unokázhatnak.

De remélem, a többi ötletemmel tudtam segíteni.

Egyedülálló anya vagyok, a kisfiam ovis.

Nekem sincs élő rokonom a közelben, testvérem úgy 1500 km-rel odébb él Nyugat-Európában a családjával már egy évtizede :)

Én a megoldás kulcsát a magam munkájban/háztartásában az időbeosztásban, a nem-halogatásban látom. Egy rendszert alakítottam ki és ahhoz igyekszem magam tartani (na jó, nem tűzön-vízen át, de kb.)

Nem írtad, hogy PONTOSAN mi a napi rutinod hétköznap/hétvégén, mikorra jársz dolgozni, mi a munkaköröd mert azért ez sem mindegy. Ahogyan akár az sem, (pl. bevásárlás, kultúrális programok, orvosi ellátás közelsége, közlekedés gyorsaság stb. szempontjából), hogy hol éltek.

Leírom nagyjából az én életemet, egy-két "praktikát", hátha van benne olyan, amit hasznosítani tudsz.

1. bevásárlás: ovis gyerekkel már játék, szórakozás is lehet (nem érzem tehernek- sőt a közel 6 évesemnek már simán adhatok olya feladatot indulás előtt, hogy számolja meg, hány tojás van, nézze meg, van-e a kedvenc joghurtjából, vagy figyelmeztessen, hogy vegyünk papírtörlőt és ecetet stb.- hozza az üres szatyrokat, ő teheti zsebre a kocsikulcsot, megnyomhatja a zöld gombot a bankkártyás fizetésnél, viheti a lakásba a tojásos dobozt/epret stb.- aminek úgyis jó, ha nem nyomódik, kardozhat a póréhagymával. Heti 1* délután vásárolunk, akkor lehet, hogy 2 helyen is akár (zöldséges és pl. lidl/aldi vagy húsbolt stb.) Fontos: a háztartásban mindig vannak észletek, nem az utolsó csipet sónál kell pánikszerűen rohanni. Fűszereket, alapvető élelmiszereket, amik nem hűtősek, mélyhűtött zöldséget, befőtt/konzervféléket, tisztítószert mindig tartok egy alapkészletet, amit feltöltök, de mégis van tartalék. Drogériába havi 1* megyünk.

Szuper találmány emelett a tesco/g-roby házhozszállíás. Budapestiek vagyunk, de több városban is elérhető, talán neked is megoldás- lehet érni hétvégére, késő estére, irodába is akár- ahogy neked kényelmes. A nehezebb, sokdarabos, cipekedős dolgokat (pl. desztillált víz a vasalóba, ásványvíz, olaj, gyümölcslé, liszt és társait én nem cipelem, ha előre gondolkodva kb. 500 Ft-éprt a konyhában teszik le. Munkaidőben van 10 percem végiggondolni, megrendelni és minél távolabbi kiszállítási időt adsz meg, annál olcsóbb. Ha 1-2 hónapig nem rendelek, kapon a 3-4-5 eFt-os kuponokat, ami akár 20%-os megtakarítás is lehet. (benzinben, időben, cipekedésben mindenképpen spórolás- árban nagyjából minden multi hasonló, 100 Ft-ért nem éri meg átautózni a várost)

2. takarítás: hét közben gyíkorlatilag nincs otthon senki nap közben, így tökéletes rendet tart egy robotporszívó, ami akkor dolgozik önállóan, amikor mi nem vagyunk otthon. Nem egy nagy beruházás és a szálló por mennyisége is drasztikusan lecsökkent nálunk, mióta használjuk. Emellett heti 1* van porszívózás és felmosás- igényes, szép rend van az otthonunkban. Hazaérkezés után alap az elpakolás magunk után, az ovisom is rendet tud tartani,a jtékait nap végén elrakja, az úszós/edzős cuccait a szennyeskosárba viszi már rutinszerűen- ilyen szokások kialakítása még nem késő ovis korban- neked lesz könnyebb- nekem gyakorlatilag nem kell a kisgyerekem után pakolnom.

Nagytakarítások: ablakmosás, szekrények kitakarítása stb. negyedévente- vagy szakítk rá időt magam vagy fizetek takarítónőnek- olcsóbb, mint a bébiszitter és a gyerekemmel szívesebben vagyok :)- szőnyegeket szőnyegtisztítóba adom, van olyan cég, akik 6 négyzetméter felett el- és visszaszállítják és nagyon baráti az áruk- magasnyomású mosóval meg profi gépekkel jobban, gyorsabban, időhatékonyabban takarítanak, mint én pl. négykézláb sikálva :)- negyedéves szinten kb. 10-12 eFt-ról beszélünk, így havi kb. 3-4 eFt-ról!

Ovis gyerekre már lehet bízni értelmes, eredményt hozó háztartási részfeladatokat is, az enyém fontosnak érzi magát tőle és játéknak tartja, nem munkatábornak :) Pl. szétválogatja a színes-fehér ruhákat, kiszedi a kimosott ruhákat a gépből a tálba, adogat csipeszt, lepakol a polcról, letörli ronggyal, visszapakol, megterít stb.

3. ügyintézés, posta, bank: mindent interneten,amit csak lehetséges (ügyfélkapu, netbank), csekkekkel nem állok postán, határidőre bállított utalások, amit okostelefonról menet közben, kávészünetben, mosdóban, dugóban vezetve vagy tömegközlekedve is meg lehet tenni- én nem facebookozok szabadidőmben, hanem felteszek egy utalást :)

4. tedd a szívedre a kezed: mennyi NETTÓ időt rabol el tőleg a net/közösségi média, face, instagram stb? Mennyit nézel tévét egy nap? - na ez elvesztegetett idő- illetve nem, ha már a napi feladataiddal végeztél- de nekiülni kütyüt nyomkodni, miután hazaestél munkából, közben meg a gyerek vergődik és nincs vacsora- na ez nálam kizárt. Én általában este vasalok, miután a kisfiam elaludt- közben BBC-n nézem a híradót (nyelvtanulásnak sem rossz!), ennyi a napi tévézés, ha tehetem inkább felvételről (pl. hard talk stb.) A gyerek sem tévézik hétköznap soha- mégis élünk, jól vagyunk- ellenben van idő papír könyvből olvasni vagy vacsi után unokártyázni vagy valami kis társast nyomni (közben pl. bedobok egy mosást, tehát a háztartás is halad). Nekem az az elvem, hogy a hétvége nekem is pihenő kell, hogy legyen. ÍGy a rutin háztartási munkákat (mosás, vasalás, bevásárlás, főzés előkészítés) mind hétköznap este csinálom.

5. Napirend a gyereknek: ésszerű lefekvési és felkelési idők! Nálunk a kisfiam ilyenkor maximum 1/2 9-kor alszik, reggel kb. 6.45-6.50-kor kel. Így nincs este szenvedés, őrjöngés még 9-10-kor, meg könyörgés reggel- szerintem ez is fontos. Én sem készülök ki, ő is kipiheni magát és ami fontos még: 1/2 9-től még van akár magamra, akár a háztartásra legalább 2 órám (én nem fekszem le 1/2 9-kor, nekem a 22.30-23.00 óra is pont jó). Nálatok hogy áll ez a napirend?

AZon én cseppet sem idegesítem magam, hogy az én kisfiam az első az oviban (magánoviba járunk, 7.30.kor nyit, mi szoktunk az első három érkezőben lenni 7.40 körül) és kb. 17.00-re érek oda érte- ez egy olyan dolog, amin nem tudok érdemben változtatni, így nem is sírdogálk a gyereknek, hogy neki mennyire rossz. Mert nem az. Azért dolgozom, hogy meg tudjam neki adni azt a pluszt, amit ez az ovi ad neki- a 7.40-es érkezés pedig nem egy extrém időpont- arra meg nincs ráhatásom, hogy más ayuka esetleg nem dolgozik vagy kistestvérrel van otthon, emiatt ráérnek pl. 9-re beérni. Inkább ezt is igyekszem jóra fordítani: a kisfiamnak mondom is, hogy az iskolába is majd így kell beérni és neki milyen szerencséje lesz, hogy ezt szokta meg stb. Az oviban is partnerek ebben- reggel mindig besurranhat a tálalókonyhába, a dadus ad neki kerül-fordul előre egy-egy falat kiflit vagy ilyesmit, segíthet eltolni a kajáskocsit stb.- hozzáállás kérdése, hogy egy szituációban a problémákat látod, vagy a lehetőséget.

Olyan munkakörben dolgozom, ahol a határidők tartása kiemelt feladat, de szakértői munkát végzek, így nagyjából én osztom be az időmet- ez néha jó, néha rossz, a szakmámban vannak időszakonként nagyobb leterheltségek. De: idebent is úgyx fogom fel, mint otthon. Ha a napomra tervezett munka kész, akkor mehet a fórum/utalás/színezőnyomtatás stb.- ha meg munka van, akkor lehet, hogy 2kor ebédelek vagy távoli hozzáféréssel dolgozom akkor, ha a kisfiam már elaludt. Mert időnként ilyen is van. De nem lehetetlen egyedülállóként sem: cserébe a cég is tudja, hogy lehet rám számítani, mert mnár bebizonyítottam, hogy ha kell, akkor kész a munka másnap 9-re (bár előtte éjjel nem sokat aludtam)- viszont otthon tudok maradni a f..sós-hányós vírusnál is 2-3 napot (ilyenkor is persze este, hajnalban, délutáni alvás idején dolgozom, szóval dupla leterheltség, de legalább lehetőségem van!)

Megtehetném anyagilag, mégsincs bébiszitterem- meg tudom oldani egyedül (nyáron 2 hétig van csak bezárva a magánovi- ezért is fizetem egész évben:). Orvoshoz ha kell, a kisfiamat magammal viszem- fizetek egészségpénztárt, így a szűrvizsgálatokat (pl. nőgyógyász) ennek terhére tudom kultúráltan intézni. Olyan rendelőbe járok, ahol van gyereksarok és nem én vagyok ufó, ha gyerekkel érkezem, sőt.

Gyakran áldozom fel az ebédidőmet akár valamilyen ügyintézésre, akár sportolásra- nem dohányzom el az időt, nem pletykálkodom a kávéfőző mellett órákat- elvégzem a munkámat és ha belefér, akkor szakítok időt a magándolgokra is.

Több idő a gyerekkel: a meglévő időt kell hatékonyan eltölteni, értelmesen mindkettőnk számára- ÉN már nem kesergek azon, hogy hétköznap kb. 17-20 óráig van időnk egymásra: inkább arra gondolok, hogy de jó, hogy mindig van estimese, hogy a kocsiban ülve is beszélgetünk és nem nyomok tabletet a kezébe (inkább megkérdezem, mi volt az oviban, hogy ment az úszás stb.) Nálunk nincsenek rendszeres különprogramok ovi után- ezt megoldják az oviban az ott töltött idő alatt (ezért is fizetem!): úszás, küzdősport, nyelv, korcsolya, logopédia, játékos iskolaelőkészítés, kalandpark, kreatív foglalkozás stb.

Hétvégén az egyik napon általában valamilyen programot találunk ki (múlt hétvégén kirándultunk a hegyekben, túrázás, erdő stb.), most a központi Szabó Ervin könyvtárban lesz délelőtt szörnyes-sárkányos program (és visszavisszük a gyerekrészről kikölcsönzött könyveket, ebédelünk valaol, sétálunk egyet a belvárosban), jövő héten ha jó idő lesz, a kis barátjával kimegyünk egyik délelőtt a Tarzan-parkba, aztán a MÜPÁ-ban lesz gyereknap, június első hétvégéjére már van jegyünk gyerekszínázra stb. Igyekszem változatos programokat kínálni, de nem vagyunk úton állandóan. A másik nap otthon vagyunk, legfeljebb sétálunk egy nagy kört a környékünkön (esetleg egy fagyival, biciklizik mellettem vagy rollerrel jön), társasozunk, gyurmázunk- havonta 1-2* sütit készítünk, hama gyöngyöt rakunk képeknek, virágokat átültetünk- játékait átpakoljuk, átválogatjuk, esetleg kis barátok jönnek hozzánk stb.

Ha lentebb kell adnotok az életszínvonalatokból, akkor én nem maradnék otthon (plusz azzal is számolj, hogy esetleg magad után kell TB-t fizetned, ami havi 7 eFt a semmi jövedelmedből, valamint a jelenlegi megtakarításaidat pl. nyugdíjra stb. miből fogod magadnak megteremteni- szolgálati időt már nem is említem- ezekről sem írtál, ennek a döntésnek van számszerűsíthető anyagi oldala is, nemcsak érzelmi!)

Van, akinek bejön a flylady program (nézz utána a neten)- nekem kicsit túlprogramozott és erőltetett, de az alapelvek jók, talán neked is használna.

Ne haragudj, de kettő szülő- egy gyerek felállásban nem érzed azt, hogy nem tölt ki napi 6-8 órát a háztartásvezetése? Nekem egyedül nem tesz ki ennyit- pedig (speciális betegségem/diétám miatt is) én szoktam hétköznap is főzni, nem rendelgetek ételt (mondjuk pl. irodába/munkahelyre kipróbálhatod, és akkor este hideg vacsora nagyon is jó mindenkinek, a kicsi is eszik az oviban főtt ételt- ezzel is időt takarítasz meg!)

Más dimenzió: munkamegosztás hogy megy a férjeddel? esetleg ezt érdemes átgondolni- neked van kivel megosztani! ez egy jó lehetőség!

Milyen kikapcsolódásra gondolsz, amit gyerekkel nem lehet? AZ éjszakai bulizáson kívül nekem most hirtelen más nem jut eszembe- bevallom, abból én már kinőttem/nincs rá igényem- de ne mondd már, hogy egy ovissal nem lehet túrázni (az enyém erőnlétre pl. mászásban, egyensúlyban néha kenterbe ver engem!), biciklizni, kirándulni, mi járunk hangversenyre (nem babafoglalkozásra, hanem pl. MÜPA vagy MÁV szimfonikusok és tud viselkedni már egy ekkora kisgyerek :), el tudunk menni egy étterembe, kiállításra- ok, itt inkább csodák palotája vagy a sajnos már bezárt közlekedés múzeum, semmint a Ludwig- de ez egy vállalható kompromisszum és már csak pár évig kell ilyen "egyezséget" kötni :)

Utazni is lehet ekkora gyerekkel- az enyémmel a múlt hónapban repültünk is, transzferrel, várakozással reptéren stb.. sőt Schwechatról indult a repülő, odáig is el kellett jutni, gyakorlatilag egészu ap utaztunk, mégis hatalmas élmény volt mindkettőnknek- nem látok ebben hatalmas hátráltató tényezőt.

Olvasni is szoktam, kádban heverészni- jellemzően amikor hétvégén délután alszik, vagy amikor este lefeküdt- magamra is van időm.

A kisfiam egy kiegyensúlyozott, életrevaló kis kölyök, akivel úgy érzem, hogy a lehetőségeimhez (anyagiak, időbeliek) mérten maximálisan igyekszem foglalkozni- ennyi telik tőlem. Nem idegesítem azon magam, ha másnak esetleg testőr viszi oviba a gyerekét és ipad-et kap a gyerek húsvétra vagy Új-Zélandon töltik a nyarat- nekem nem ez a szintem, de ettől sem te, sem én nem vagyunk kevesebbek.

EGyébként pedig magne b6 és omega 3-6-9 nagyon jó hatású nálam a túlhajszoltság, fáradtság ellen.

Minden jót.

Nem olvastam el a válaszokat.

Ügyeket nem kell mindennap intézni, sem bevásárolni, nem értem miért írod úgy, mintha mindennap munka után ezzel töltenél órákat. Főzni sem kötelező mindennap, mindenhol van teletál, vagy olcsó kifőzdék, árban szinte alig drágább, mintha te csináltad volna, de cserébe változatos és készen kapod. Mi a gond? Nagyon sok embernek nincs segítsége, és ugyanúgy dolgoznak, mint ti, ami egy teljesen átlagos időtartam munkát tekintve. Ne haragudj, de nem nagyon értem, mi a problémád... Ha bébiszitter nem jöhet szóba, akkor mondjuk kéthetente járjon hozzátok egy bejárónő, aki a főbb dolgokat megcsinálja helyetted. Hozzánk 1000ft/óráért jár, kb 4 órát tölt itt, de ebben benne van, hogy sokszor ott hagyjuk a mosatlant is, olyankor azt is megcsinálja. Kéthetente 4000 ft nak pedig szerintem megoldhatónak kell lennie így, hogy mindketten dolgoztok (plusz nem is írtad, hogy jelenleg volnának kifejezetten anyagi problémáitok). Máris előrébb vagy. Bevásárlást intézze az, aki előbb hazaér, de ezt is meg lehet oldani heti 1x. Friss péksüti helyett egyetek többször vmi müzlit, de a zöldségek, gyümölcsök is elálnak egy ideig a hűtőben, azt is ráér az ember hetente 1x venni. Egyébként a kenyeret le is lehet fagyasztani, ha mindenáron azt ennétek mindennap.

14-es Te kész időzsonglőr vagy, nagyon tetszik amit írsz. Nekünk van nagyszülő és még itthon vagyok gyeden mégis elveszek néha a tennivalókban. Leírnád nekem, hogy mindez amit felsoroltál hogy zajlott amig otthon voltál gyeden? Tényleg minden érdekel, mert olyan jól beosztod az időded és olyan jó praktikáid vannak. Köszönöm

Mennyi idős volt a gyermeked amikor visszamentél dolgozni? Köszönömköszönöm és bocsánat az offért

18-as válaszolónak, a 14. vagyok.

Kérdeztél a GYED-es, otthon töltött időszakról.

Hát életem legjobb hónapjai voltak, de komolyan- mosolygok most is, ahogy visszagondolok rá.

Munka mellett és immár egyedülállóként (meg persze az idő megszépít faktorral együtt :) sokkal, de sokkal nehezebb tk ugyanazokat a feladatokat ellátni. Az egy dolog, hogy egy kisgyerek nagyobb, értelmesebb lesz bölcsis-ovis korára, mint egy csecsemő- de ha CSAK az időráfordítás mentén nézzük, akkor pelenkacsere és biliztetés helyett társasozni "kell"- ugyanúgy foglalkozni kell velük minden életkorban. Amíg egy 1-1,5 év alatti picinél nem megy el idő (nem negatív éllel írom, csupán tényként!) azzal, hogy meghallgatod és figyelembe veszed a kis kívánságait (öltözködésnél, evésnél stb.), addig bizony egy 2+ évesnél már ezek is adnak "felesleges köröket"- így szerintem a gyereknevelés minden életkorban megkövetel időt, energiát, türelmet- csak egy kicsit az épp megugrandó feladatok, problémák mások. (most magamban mosolygok, hogy a szobatisztaság környékén vagy a hozzátápláláskor mennyit gondolkodtam, mennyire fókuszban voltak ezek a témák- most meg iskolaválasztás, felkészülés, napi sport-mozgás, finommotorikus fejlődés stb.- szóval van min agyalni ugyanúgy :)

GYED időszak: akkor még férjnél voltam, a férjem sokat dolgozott, sokat volt úton is. Mi úgy állapodtunk meg már a terhesség előtt (!), hogy ő is szeretne részt vállalni a kicsi körül az otthon töltött kb. 2 évből (nyilván a második felétől)- így is tettünk. Jogilag a kisfiam születése után 9-10 hónappal kezdtem ismét dolgozni, gyakorlatilag szabadságokkal stb. együtt kb. 1 éves volt, amikor visszajöttem. Rögtön 8 órába.

A szülés előtt persze sok elvem volt, aminek a többségét az élet és a kisfiam szükségletei felülírták (fránya kölyök soktekintetben nem úgy fejlődött, nem azt akarta, mint amit én :))), de egyre büszke vagyok, hogy sikerült és a mai napig is sikerül tartani: a napirendet. Születésétől van fix napirendünk- ami az életkorához igazodik, de a lényeg: van lefekvési idő, meseolvasás, az étkezéseknek ideje és kerete van a mindennapoknak. Alvás is gyors, könnyű, egyszerű már a kezdetektől (nyilván szerencsés is vagyok, illetve pont az evés-alvás témákra nem paráztam rá első,egyetlen gyerekesként sem).

Amikor 6 hó alatti, gyakorlatilag egy helyben élő csecsemő volt, akkor is napi 2* levegőzünk délelőtt-délután- könyékben babakocsival séta vagy a kocsit be az autóba, elmentem a Margit-szigetre vagy a belvárosba a Károlyi kertbe- közben amikor bealudt, akkor a Szabó Ervin könyvátrban lapozgattam egy-egy napilapot kikapcsolódásképpen (főleg szelesebb, őszi időben).

Ragyogó rend volt otthon, minden nap volt friss kaja, mindent vasaltam (azóta is) és mellette egy ismerősöm vállalkozásában is besegítettem mindenféle pénzügyi-elszámolási dologban- ez kis pluszpénz és agymunka volt.

Elkezdtem egy továbbképzést - szombatonként délelőtt voltak konzultációk, akkor az apja vigyázott a kicsire arra a pár órára, de előre mindent elkészítettem- nekem ez is sokat segített abban, hogy ne tespedjek bele agyilag sem az otthon töltött időszakba.

Amikor elkezdődött a kúszás-mászás, akkor volt egy picit olyan mindenhol ott kell lenni érzésem (kipakolás stb.)- de hamar rájöttem, hogy én vagyok a felnőtt, nekem kell okosabbnak lenni, így fiókzál, élvédők, virágok felpakolása stb. nagyban megkönnyítette az életemet- pedig előtte már kicsit morcos voltam :)

Amikor a férjem időszaka következett, akkor a munkamegosztás otthon úgy volt, hogy nap közben övé volt a kisfiunk körüli összes teendő- sokat mentek sétálni, játszóterezni, sőt ő vitte magával futni ilyen kisebb összecsukható esernyőkocsival :)- én munka mellett továbbra is intéztem a bevásárlást, vasalást-mosást- a többit a férjem. A kajába besegítettem, hogy változatos legyen, de a rendrakás, takarítás a gyerek mellett ugyanúgy az ő feladata lett, mint amikor az enyém volt az otthon töltött idő alatt. A váltással gyakorlatilag nekem lett több munkám kicsivel, de nálunk az jött be, hogy napi szinten megbeszéltük, hogy kinek mit kell csinálni (vagy mit főzzön vagy ha a kicsi délután elaludt, akkor inkább a fürdőt takarítsa ki vagy a könyvespolcot stb.)

Közösségbe (magánbölcsibe) kicsivel 2 éves kora előttkerült (nyári gyerek, tavasszal szoktattuk be)- akkor már a válás mellett döntöttem, úgyhogy ez is szerepet játszott abban, hogy miért ekkor kezdte a kisfiunk a bölcsit. Addigra én már megszoktam a munkahelyi és a háztartási terhelést, így számomra sem volt sem pszichésen hirtelen megterhelő az elszakadás, sem fizikailag nem éreztem, hogy minden rám szakad.

Mivel innentől már ketten voltunk és a kicsi nap közben ugyanúgy távol volt otthonról, mint én- így nem hiányzott nagyon az édesapjának az a háztartási teendője (háztartásvezetés, kicsire vigyázás), amit nyújtott az otthonlét alatt- inkább csak a magamra fordított idő csökkent drasztikusan, de ezt azért előre tudtam, lelkiekben készültem rá.

Jelenleg a gyermekem apja érzelmileg mindenképpen részt vesz a fia életében. Fizikailag is természetesen, de ő nemcsak külföldi állampolgár, hanem a válás után külföldre is költözött, így azért a mindennapokban nincs jelen, nem számíthatok rá, havota 1-2 alkalommal találkozik a fiával 1-2-3-4 napokra.

Naponta tartják a kapcsolatot skype-on, telefonon, illetve 2 éve már elviszi magával nyáron és télen. Kezdetben 1-2 nap volt, most a kisfiam közel 6 éves, nyáron és télen is 1-1 hétre megy az apukájával nyaralni-telelni.

Ha az apukája itt van, akkor a kisfiam vele van, én háttérbe vonulok (gyakran hétköznap jön, a gyerek nem megy oviba, mennek "világgá", szerelnek, kosaraznak stb.)- én dolgozok, igyekszem rákészülni ezekre az alkalmakkal főzéssel, bevásárlással- esetleg annyi plusz van nekem ezekben a napokban, hogy ha épp ráér egy barátnőm, akkor gyerek nélkül kávézunk-bevásárolunk együtt, vagy el tudok menni délután-este is órákra edzeni/mozogni (nem komoly, fitnesstermi kardiózásra gondoljatok, de felfrissít)- vagy pl. utolérem magam olyan technikai dolgokban, mint pl. szekrények átrámolása, iratok-számlák stb szortírozása, elfűzése (évente 2-3 alkalommal szoktam a halmot eltüntetni)- vagy egyszerűen csak a munkahelyemen húzok bele, ha pont dolgosabb időszak van, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül ráhúzok 1-2 órát az irodában és így majd egy következő irőszakban nyerek ezzel, mikor ismét ketten vagyunk a kisfiammal.

Nekem természetes az, hogy egyedül vagyok, egyedül kell megoldani a felmerülő gondokat és egyedül kell megteremteni az anyagi biztonságot, a normális otthont, kell időt szakítanom arra, hogy jó kapcsolatom legyen a gyerekemmel, beszélgessünk, mozogjunk, kultúrálódjunk együtt, vannak barátnőim, emberi kapcsolataim és a külsőmre is igyekszem figyelni (testápolás, mozgás, öltözködés stb.)

Mindig van tennivaló, mindig van egy aznapi vagy másnapi határidő, de ez engem inkább motivál, mint taszít :)

Szívesen voltam otthon GYED-en, szeretettel emlékszem azokra az időszakokra- főleg az ünnepekre tudtam aprólékosan készülődni (pl. dekorok, sütik stb.- ami egy időt rabló dolog), többet tudtam olvasni, pihenni, mint most és sokkal többet tudtam a kisfiammal testközelben lenni.