Labilis (abb) idegrendszerrel is érdemes belevágni a babavállalásba?

Szia!

Én pánikbeteg/szorongó vagyok. Főleg közlekedésnél és tömegben jön rám, h légszomjam van, leizzadok, valótlanság érzésem van, szédülök.

Pszichológushoz járok 3 hónapja, nálam kb fél-1 éve kezdődött ez a probléma. Egyedül nem nagyon merek menni sehova.

Most a 7. hétben járok, szeretnénk babát, nem akarok várni. Itt van mellettem a férjem, ő támogat és hiszem, hogy hamarosan kilábalok ebből az állapotból érte és a babáért.

Ha úgy érzed, vágjatok bele, nincs mit veszíteni.

Szurkolok!

Dehogynem van mit veszteni! A gyereknek!

Előbb szedd rendbe magad!

Mit csináltok ha a nagy támogató emberetek lelécel?

Szia.

Én is generalizált szorongásos,pánikbeteg vagyok.

Szerencsére depresszióm nincs,de így sem könnyű.Nekem 5 éves a gyerekem,és nagyon sok erőt ad.Miatta érdemes küzdeni,keretet ad a napnak,mert ugye őt hozni-vinni kell,játszó stb. szóval úgy érzem rám kifejezetten jó hatással van,de így sem könnyű sokszor.Én igyekszem le kűzdeni a félelmet,és beleugrani azokba a dolgokba amiktől félek,így már van egy kis önbizalmam.sok önsegítő könyv is segít,és a tudat,hogy nem vagyok egyedül,sőt sajnos egyre többen vagyunk.Pedig támogató háttér nincs mellettem,a családom szerint ilyen betegség nincs is.

Viszonylag nyugodt életet sikerült kialakítani magamnak,magunknak,igyekszem,hogy csak "jó stressz" legyen az életemben,nyilván néhány dologról még így is le kell mondanom,de ez van.Másoknak még súlyosabb bajuk van,nekem tulajdonképpen ezt leszámítva tök jó életem van.

Kistestvért viszont nem vállalok,az már túl sok lenne nekem,érzem.pedig vágyok rá,de igyekszem a realitások talaján maradni.

Kedves 3-mas.

Én pánikbetegként készülök elhagyni a férjem,hidd el ettől még nem áll meg az élet.Élő példa vagyok rá,hogy támogató háttér nélkül is szépen lehet kezelni ezt az egészet (gyógyszerek nélkül) persze attól is függ kinek mennyire súlyos az állapota.Nekem soha nem volt öngyilkossági hajlamom,nem voltam depressziós,de olyan volt hogy alig mertem kimozdulni.De leküzdöttem,és küzdök minden nap.Néha jól vagyok,néha kicsit rosszabbul,de el nem hagyom magam ez a lényeg.Azt nem szabad.

4-es voltam.

Ne haragudj kérdező, nem válasz lesz.

Aki lepontozza a nőket, akiknek valamilyen mentális betegséggel gyerekük van, az tuti full egészséges ugye?És jó kapcsolatban él minendki, ugye?

Egy csomó ember be sem vallja, hogy baj van vele/a kapcsolatával/házasságával és jön ide ítélkezni...

2-es vagyok.

Aki feltételezi, h a támogató emberek lelépnek mellőle, annak nem lehet túl jó családja, férje/párja. Így nem lehet hozzáállni egy kapcsolathoz.

Nincs mire várni, én a bajaimmal együtt is mindent meg fogok tenni a gyermekemért, ez nem kérdés.

Ha elüt egy busz amikor 5éves, akoor ugyanott vagy. Nem lehet mindenre felkészülni, az élet zajlik, ez is egy betegség, mint a cukorbetegség. Ők se várják meg azt, kigyógyuljanak abból, amiből sosem fognak, de kezelik a helyzetet.

Kívánom, h te is találj magadnak stabil családot.