Létezne, hogy a kistesó miatt szakad meg egy barátság? Én lennék a rossz?

Nem gyerekkel, gyerek nélkül!

Vagy nincs apjuk a gyerekeknek?

Kedves Kérdező,

nekem is egy gyermekem van, aki már lassan iskolás.

Nekem is szakadt meg/kopott el emberi kapcsolatom a más élethelyzet miatt- amiről korábban azt hittem barátság.

Hasonló volt a szituáció: korábban sok időt töltöttünk együtt, sok közös programot szerveztük, sokat sétáltunk, játszótereztünk, látogattuk meg egymást stb. mert hasonló korú gyerekeink voltak.

Aztán a másik családban született egy második pici és ott anyuka egyszerűen maradt abban az élethelyzetben, amiben én is voltam (otthon töltött idő, játszótér, gyerekprogramok stb.) én visszajöttem dolgozni, így eleve az időbeosztás miatt megnehezült a kapcsolattartás.

Sajnos nálunk elindult egy olyan folyamat is, hogy a korábban barátnőként számontartott anyuka valahol felsőbbrendűnek kezdte érezni magát, mert kér gyermeke lett ("jajj te nem is tudod, egy gyerekkel hogy is tudhatnád"- és hasonlók- ami engem bántott, de nem konfrontálódtam, mert sem neki, sem nekem nem tartott senki fegyvert a fejemhez, hogy szüljön/ne szüljek).

Azon csúszott még szét a barátság, hogy a korábbi egyensúly megborult- előtte gyakran volt az, hogy figyeltünk a másik kicsire is, esetleg átjött az ő nagyobb gyereke is, én mindkettőjükkel játszottam, amíg a másik anyuka ügyet intézett- vagy ők hívtak át bennünket a kertbe medencézni és amíg én valami gyümölcsöt pucoltam, addig ő figyelt a két gyerekre- de ahogy a pici megszületett, az anyuka automatikusan úgy gondolta, hogy a korábbi rendszer ugyanúgy tud folytatódni azzal, hogy a csecsemőt is a nyakamba akasztja.

Bevallom őszintén, itt már nagyon elbizonytalanodtam- a saját gyerekemtől is vettem el figyelmet, hiszen egy pár hónaposra figyelni kell tényleg mindenhol- másrészt tényleg felbomlott az egyensúly- nem értette meg, hogy miért nem akarok a picire is figyelni (pl. játszótéren, amikor a padon ülve figyeltem a gyerekeket vagy épp beszélgettem az enyémmel, akkor jött a "jajj adjál már neki rágókát/inni/figyelj rá, tologasd stb. amíg én hintáztatom a nagyot- egyszer-egyszer ok, de állandóan?- és persze ehhez ha hozzávesszük a "jajj te nem tudod milyen két gyerekkel" monológot, akkor azért ez így eléggé kihasználás felé ment)

Összességében utólag jöttem rá, hogy ez nem is volt igazi barátság, hanem hasonló élethelyzetből fakadó szorosabb kapcsolat- ahogy megváltozott mindkettőnk helyzete (nekem a munkával, neki a 2. gyerekkel) megborult az egyensúly és meglazult a kapcsolat.

Szerintem te is fogad el, hogy az emberi kapcsolatok többsége időleges az életünkben, még a szorosabb barátságok is felbomolhatnak, ha jelentősen változik valaki élete, hát még így.

:)

Mivel a gyerekeken kívül semmi nem kapcsolt benneteket össze, (azt írod, akkor barátkoztatok össze), teljesen logikus, hogy most ez nem fog folytatódni. Nem közös az érdeklődési körötök. A másik kettőnek még van, te lógsz ki.

Ha pl. edzőterembe járnál minden nap, mert az érdekelne, akkor az ottaniakkal kötnél barátságot. Aztán ha abbahagynád, a kapcsolat is elmúlna. Ez ilyen.

Nem minden kapcsolatot érdemes erőltetni, gondold át.