Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Úgy érzem nem akarok tovább élni.

egy kisember számít rád mindenben, aki teljesen, de az egész élete is teljesen tőled függ.

ha ez nem ad erőt felállni, akkor mi?

tudod mit mondana most a párod a gyermeketeknek?

"Ne felejtsd el, hogy apukád mindig ott lesz melletted, rendben?”

[link]

[link]

Ez segíteni fog.

Amúgy az első is jól írja.

Őszinte részvétem, megértelek.

Tudom, hogy nehéz, és nehéz is lesz még sokáig. De szeresd Noémit mindenekfelett, és szeresd az anyukádat. Ne "büntetsd" őket azzal, hogy téged is elveszítenek. Élned kell, hogy segíts majd (évek múlva) Noéminek feldolgozni, hogy az ő anyukája meghalt, amikor ő született. És segítened kell a te anyukádnak, hogy anyagilag és érzelmileg ő is meg tudjon adni neki mindent, amire csak szüksége van. Kívánok neked sok erőt, kitartást és egészséget, és kérlek, soha, de soha, de soha ne add fel!!!

az élet néha kegyetlen és igazságtalan

Próbálj meg ismerkedni nőkkel élőben vagy interneten

Sajnos a történteken már változtatni nem tudsz, ezért kár őrölnöd magad a dolgokon

Próbálj meg továbblépni

Tényleg gondolj a lányodra.

Az anyja meghalt a születésekor. Ez neki egy rettentő nagy teher lesz később.

De képzeld el, milyen érzés lenne neki, hogy az apja meg elmenekült, és megölte magát? Ennél az is könnyebben feldolgozható, ha elhagyod.

Egyszerűen NEM TEHETED MEG a lányoddal, hogy ezt a terhet is ráteszed.

Ez most iszonyú kín, és életed legnehezebb szakasza.

Kérj segítséget szakembertől, mert elég valószínű, hogy depressziós lettél. Abból egyedül nehéz kilábalni.

Nyiss mások felé! Beszélgess édesanyáddal, nem fog elküldeni akkor se, ha ezredszerre akarsz vele beszélni ugyanarról, ugyanazokról a félelmekről, gondokról.

Keresd meg a régi barátokat, néha ülj be velük egy kávéra, és beszélgessetek. Fontos, hogy most ne szakítsd meg minden emberi kapcsolatot.

Sétálj a kicsivel, menjetek sokat a levegőre, és tölts vele sok időt. Mutasd meg neki az élet csodáit. Hidd el, ő egy pillangót ugyanolyan csodásnak lát, még ha te szomorú is vagy. De előbb-utóbb ő lesz az, aki téged ki fog húzni ebből a gödörből. A nevetésével, a kis örömeivel, a rengeteg szeretettel, amit ki tud mutatni.

A szerelem elvesztése annál jobban fáj, minél nagyobb érzelmek voltak. Ez a rettentő fájdalom mind-mind annak a jele, mennyire szerettétek egymást.

És akkor se legyen bűntudatod, ha egy nap arra ébredsz, hogy jó kedved van, vagy hogy napok óta nem gondoltál a feleségedre.

Ez is az élet rendje, és nem azt mutatja, hogy elfelejted őt, hanem hogy gyógyulnak a sebeid.

Az új kapcsolat keresését addig semmi esetre nem javaslom, amíg ilyen mély gyászban vagy!!! (Nem tudom, hogy lehet ilyen tanácsolni...)

Egy darabig mindenkiben csak őt keresnéd, és nem vennéd észre a másik értékeit. Így meg felesleges.

Akkor állsz készen új kapcsolatra, mikor már jól érzed magad, nyugodt vagy, megtalálod a belső egyensúlyod, megtalálod újra az örömöket az életben, és egyedülálló apaként is elégedett tudsz lenni a jelenlegi helyzeteddel.

Ez lehet, hogy fél év, lehet hogy több év, de ne bonyolítsd a helyzeted azzal, hogy fejest ugrasz egy kapcsolatba, mert "elvárják", vagy mert "itt az ideje".

Amúgy ha itt az ideje, rád is fog találni, társkeresőzés nélkül is.

De most annak jött el az ideje, hogy segítséget kérj, megtaláld az első lépést a gödörből felfelé.

Először is őszinte részvétem! Leírnám neked az én történetem.

Édesanyám 4 éves koromban leukémiában elhunyt, az öcsém még 1 éves sem volt. Minket apukám és a nagyszüleim neveltek tovább. Aztán egy fél év múlva egy jól sikerült berúgás után (ahol a szomszéd felemlegette az anyukámat apunak), édesapám felakasztotta magát, nem bírt tovább élni anyukám nélkül. Nem nézett minket se.

A nagyszüleim neveltek minket tovább, de 5 év múlva még a nagyapám is meghalt.

Hogy mit is akarok ebből kihozni? Egyszerűen hamar fel kellett nőnünk, nem igazán volt boldog gyerekkorunk. Mindent megkaptunk, csak a boldogság hiányzott. Nagymamám(anyu részéről) teljesen tönkrement lelkileg. Nem igazán tudott örülni semminek.

Gondold meg mit teszel, a gyerekednek szüksége van rád. Elég egy ilyen tragédia egy családba, nem kell több. Örülj annak, hogy te egészséges vagy. Klisés, de igaz, az idő minden sebet begyógyít (a heg ott marad). Egyre könnyebb lesz, hidd el! Nekem most hiányoznak leginkább a szüleim. Van két gyönyörű kislányom ( 23 és 4 hónaposak), és sokszor érzem azt, hogy szükségem lenne rájuk. Ne vedd el a kislányodtól az apját! Ne legyen lelkiismeret furdalásod, hogy szomorú vagy. A gyász egy ilyen folyamat. Sok örömet és boldogságot hozhatsz még a gyermekednek, hiszen Te OTT VAGY NEKI!!

Ne haragudj, ha néhol értetlen vagyok, még fáradt vagyok.

29/n