Főleg anyukáktól kérdezném: ti munkahelyet váltanátok ilyen esetben?
Azért anyukák válasza érdekel főleg, mert ők tudják a legjobban, hogy mennyire nem egyszerű összehangolni a munkát a családi élettel, de természetesen bárki véleményét meghallgatom, azaz elolvasom :)
Szóval sajnos az utóbbi fél évben egyre nehezebb elviselnem a munkanapokat, mert jött egy új nagyfőnök, aki szinte teljesen átszervezett mindent, ami addig tök jól működött.
Amúgy minden más téren ideális a melóm, nagyon közel van, viszonylag rugalmas a munkaidő (H-P-ig 8-16-ig), ha bármi van, tudok menni később, vagy el tudok jönni korábban, a fizu is tűrhető, bónusszal együtt egész jó, + van cafeteria, céges kocsi, telefon, ja meg a közvetlen főnökkel és a kollégákkal is nagyon jó a viszony, nincs fúrás-könyöklés stb.
Szóval nagyon idillinek tűnik, de mint mondtam, nagyon nehéz "túlélnem" a munkanapokat és ez teljesen rányomja a bélyeget az egész életemre.
Félreértés ne essék, szeretek dolgozni, szeretem a munkámat is, csak nem így, ebben a formában :)
Most őszintén, én várok túl sokat, hogy olyan munkát szeretnék végezni, ahol jól érzem magam és amit meg is becsülnek?
Talán eddig túlságosan el voltam kényeztetve és igazából ez a valóság?
Csak mert ha körülnézek, akkor elég sok olyan ismerősöm van, aki utálja a melóját, vagy messzire kell bejárnia, vagy keveset fizet, vagy sok a meló stb, stb, stb.
Szerintetek mennyi esély van megtalálni a minden szempontból ideális munkát? Egyáltalán létezik olyan vagy mindenképpen kompromisszumot kell kötni?
válasza: válasza:Szerintem ne nagyon pattogj,mert nem is írtál sok rosszat a munkádról!
Inkább szemléld máshogy!
És igen,a valóság ennél sokkal kiábrándítóbb!
válasza:Köszönöm!
Az a gond, hogy ugye "kívülről" sok minden nem látszik, tehát ha pl. rossz a társaság vagy bunkó a főnök, azt 1-2 interjú alatt nem lehet megállapítani, mint ahogy azt sem, hogy mennyire tolerálják a gyerekeket.
Attól félek, hogy az elégedetlenségem miatt végül a földön kötök ki, de ez gondolom természetes érzés :)
Amúgy azt elfelejtettem írni, hogy a közvetlen kollégáim is mind ugyanezt gondolják, amit én, csak köztük vannak gyerektelenek is, akik ugye könnyebben ugrálnak.
Egyébként 10 éve pont úgy kerültem ehhez a céghez, hogy fel volt töltve a cv-m egy portálra és pont akkor talált meg egy fejvadász, amikor már a váltást terveztem (ott a meló, a fizu és a főnök is gáz volt, mégis hezitáltam egy ideig) :)
válasza:szerintem a valóság ettől sokkal kiábrándítóbb. keveseknek adatik meg céges autó es telefon, de ennek ellenére megértelek.
amit írtak az előbb jó ötlet. professiobra feltehetned a cv det, de én aktívan nem keresnék másik melót.
nem írtad konkrétan miért nehéz túlélni a napokat. azért erre kíváncsi lennék.
válasza:Én azt nem értem, hogy a nagyfőnökkel mi dolgod.
Nekem a közvetlen főnökeim mondják meg, hogy mit csináljak, nálunk is volt nagyfőnök váltás, de ettől még nem változott sok minden, mert az alatta lévők továbbra is ugyanúgy végzik a dolgukat, mint előtte.
Na mindegy, nem tudom, milyen a cég, meg mi a foglalkozásod.
Az biztos, hogy hosszú távon nagyon fontos, hogy az ember szeresse azt, amivel napi 8 órát eltölt.
Ha átmenetileg, vagy előre látható időtávra rossz a munkakörülmény, azt át lehet vészelni, de ha nagyon rosszul érzed magad, akkor váltani kell.
Írj mérleget. Az összes jó és az összes dolgot írd fel egy papír két részére. Aztán latolgasd napokig, hogy mi az, amit lehetne másként szemlélni, és mi az, amit tényleg csak le kell nyelni, és hogy menni fog-e az. Vagy hogy a jó dolgok okoznak-e elég örömet.
Ha váltasz, az mindenképpen kockázat, de hogy érdemes-e vállalni, azt Neked kell látnod.
válasza: válasza:pontosan mi a baj? amiket leírtál azok olyan dolgok, amik többnyire csak nagyon nagyon sok ledolgozott év után jár.
pl. egy új helyen nem igen mehetsz később csak mert a gyerek nehezen kakilt reggel, míg te 10 év után nyilván simán nevetve mondod, hogy megszenvedtetek ezzel is :D
én emiatt nem hagynám ott, mert pont ez az, elmész máshova ahol lehet sokkal rosszabb lesz, de csak később tudod meg.
nem tudsz beszélni a feletteseddel? lehet meg tudnád oldani a gondodat :)
Köszönöm, mindenkit felpontoztam, a lepontozónak meg remélem ez a legnagyobb öröme az életben! :)
Szóval a közvetlen főnököm csak a mi kis 10 fős csapatunkért felel, az utasítások fentről jönnek. Nyár elején jött ez az új nagyfejű, aki az eddig évek óta jól működő rendszerre ráhúzta, hogy sz.r és mindent fenekestől felforgatott, viszont semmiféle támogatást nem adott az átálláshoz. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, mert összességében változtatta meg az egész folyamatot, ahogy eddig dolgoztunk, amúgy órákat tudnék mesélni a hülyeségeiről :)
Szóval a lényeg, hogy ebben az új rendszerben nem érzem jól magam, nem tudok kibontakozni, ahogy eddig, ráadásul folyamatosan kontrollálva vagyunk, pedig előtte különösebb ellenőrzések nélkül is tette mindenki a dolgát, hiszen tudtuk, hogy akkor nem csesztetnek, ha jól megy a szekér, ill. bónuszt is csak akkor kapunk, ha odatesszük magunkat.
Azzal szoktam én is magam "vigasztalni", hogy összességében még így is egy nagyon jó melóhelyem van és hogy biztosan sokan cserélnének velem. A gyerekek miatt szerintem kitartok még :)
De az önéletrajzomat azért feltöltöm, már csak kíváncsiságból is :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!