Ezzel mindenki így van? Normális dolog?

Nem tudom, én sose éreztem így.

26 évesen szültem az elsőt, 32 évesen a másodikat. Boldog vagyok, hogy van két gyönyörű gyerekem, nem bántam meg.

Nem vagyok így vele. Kibuliztam magam, már családot akartam és így a jó. Vannak nehéz órák/napok de a fáradtság miatt, nem azért, mert úgy érzem bármiből is kimaradtam volna.

Terveztétek a babát? Ha igen, akkor úgy tűnik túl korai volt. Ha nem, akkor ez nehéz helyzet, szerintem többen lehetnek így ezzel az érzéssel nem tervezett baba esetében.

Miért nem voltál bulizni?

31 vagyok, nekem már nem hiányzik a mostanában 'bulinak' nevezett szórakozási forma. Szeretem a nyugodt estéket, a családom, a stabilitást. Ha 20 évesen szültem volna, valószínűleg lenne hiányérzetem, de így nincs. Buliztam, amennyit akartam, voltak olyan kapcsolataim, amiket most nem engedhetnék meg magamnak, és megéltem, amit meg akartam. Most így érzem jól magam. Felnőttem hozzá.

Ettől függetlenül igen, volt már olyan, hogy végigszaladt bennem, hogy ez tévedés, mégsem kellett volna, rohadt fáradt vagyok, minek kellett ez nekem, stb. De elfújja a szél gyorsan. Ez különösen szülés után jött elő, néhány hétig, amíg élő hullaként bolyongtam a lakásban.

"hogy életemben nem voltam bulizni és ehhez hasonlóak"

Ha nem volt rá igényed, akkor most sem kell buliznod, hidd el. De ha akarsz, szerintem nem megoldhatatlan. Tudtommal csak gyereked lett, nem egy várbörtönbe vagy bezárva. Mindent meg lehet oldani.