Szoktál kiabálni a gyermeke (id) del?

Nem. Még emlékszem, amikor gyerekkoromban kiabáltak velem. Utáltam. Olyan gyerek és felnőtt lettem, aki semmit sem mer csinálni, anélkül, hogy ezerszer át ne gondolná, mert fél, hogy rákiabálnak és lecseszik miatta.

Én nem ilyen embert akarok nevelni a gyerekemből.

Ha gond van, rászólok határozottan. De nem kiabálok.

Azért nem mindegy, hogy most tényleg kiabálsz vagy csak megemeled a hangod. Szerintem a kettő nem ugyanaz.

Egyébként 4 éves. Én mondjuk elég türelmes vagyok. Pedig előtte nagyon nem voltam az :)

Hát nem nézem nyugiban minden tették.

Én is felemelem a hangomat, de az nagyon messze van a kiabálástól. Rászólok, hangosan, és határozottan, hogy hallja és figyeljen. De ez nem kiabálás. És persze nem dühből teszem.

Ha kell, akkor ezerszer is elmagyarázok neki bármit.

Ehhez van türelmem. Mások gyerekeihez már nem :) Ők nem úgy reagálnak, mint az enyém, velük nem tudom, hogyan kell bánni.

Másfél éves, még nem kiabáltam vele.

Gyerek előtt kutyákkal volt komolyabb tapasztalatom (sok problémás hátterű kutya került hozzám), és ott sem célravezető a "hangoskodás". A határozott, normál hangerejű mondatok sokkal hatékonyabbak.

Illetve a munkám is komoly önuralmat igényel, ott öt percenként leordíthattam volna valaki fejét, csak másnap nem lett volna munkám. Így már rutinból megy, hogy nem húzom fel magam, hanem pléhpofa és udvarias határozottság. Tény, hogy rengeteg tréningen is voltam a cég jóvoltából, ahol ezeket ezerszer körbejártuk és helyzetgyakorlatok is voltak. Így szélesebb az eszköztáram.