Mikor és hogy álljak neki a gyerekek mellett a szakdogának?

a szakdoga írás túl van misztifikálva, egyszerűen mikor kedved és szabadidőd engedi, akkor írd, ha fél órád van, akkor annyit íród, napi fél órával szinte két hét alatt kész lehet, ha tisztában vagy vele miről szeretnél írni

először célszerű egy részletes vázlatot készíteni, az alapján már könnyű haladni. a vázlatot egyeztesd a témavezetővel, aztán láss neki

beszéld meg, milyen időközönként küldöd el neki a részeket ellenőrzésre (van aki vázlatpontonként kéri, van aki oldalaként), semmiképp se írj meg nagyobb szövegmennyiséget ellenőrzés nélkül, mert kiderülhet, hogy rosszul dolgoztál

ezeket tudom javasolni :)

Mondjuk napi fél órával 2 hét alatt kész lenni szerintem erősen pozitív elgondolás.

Én napi kb.2- 3 órával írtam kb. 2 hónapot. Persze maradtak ki napok, volt, hogy nem minden nap írtam. (Szintén gyerek mellett). Lehet, hogy lassú voltam, de a 2 hét akkor is kevés.

Ja, meg az adott fejezetekhez mindig összeszedtem, hogy milyen forrásokat fogok felhasználni, ezekből kiírogattam pár sort - inkább csak kulcsszavakat, hogy tudjam, mit hol olvastam, hogy tudjam, mikor mire kell hivatkozni -, és ezt magam elé téve írtam mindig. Így volt egy irányvonal, nem kalandoztam el (annyira gyakran). Mondjuk azt nagyon utáltam, hogy volt valami, amit annyira alapvetőnek tartottam, aztán amikor leírtam, akkor jöttem rá, hogy nem tudom lehivatkozni, mert bár az elmúlt három évben folyamatosan szó volt róla, de nem tudom, hogy ki, és hol írta le először. Utána eszembe jutott, hogy ki írta le, de hogy melyik könyvében, azt nem tudtam, úgyhogy itt muszáj volt picit csalnom, a neten megnéztem a könyveinek a fülszövegeit, és próbáltam megtippelni, hogy melyikben lehetett, majd bízván benne, hogy tényleg abban van, beírtam :) Valószínűleg ráhibáztam, mert a konzulens és az opponens is ötöst adott :) (vagy csak nem tudják ők sem fejből, hogy mi melyik könyvben van egy olyan szerző esetében, akinek kb. 20 műve is tananyag)

Egyébként nekem úgy működött az írás, ha szépen sorban haladtam, szóval nem csak úgy valamelyik résznek álltam neki, hanem folyamatosan mentem egyik után a másikra, így elég szépen össze is kapcsolódnak. A végén már komolyan sajnáltam, hogy befejeztem, úgy megszerettem a vele való foglalkozást :) Pedig eléggé idő szűkében voltam én is, ovis gyerek + költözködés + a férjem is épp szakdogát írt, szóval nem éppen egy pihentető időszak volt, de mégis, akkor tudtam utoljára ilyen jól elmélyülni valami tudományos tevékenységben.