Anyukák ti is mindig stresszben vagytok?

Én az első heteket nem szerettem, amikor még valóban nagyon új a szitu, és még nagyon nincs semmi napirend, és minden a feje tetején áll.

De aztán minden jobb lett. Azt kellett tudatosítanom magamban, hogy a gyerek így is úgy is felnő. :)

Tehát csak teszed a dolgot, a lehetőségek szerint legjobban, és kész.

Amúgy tudod: te vagy a gond-viselő, ő meg a gondtalan! Nekem az a feladatod, hogy ő gondtalan legyen, ez pedig sokszor járhat azzal, hogy a gond neked jut. :)

Nem, én eleve úgy álltam hozzá, hogy nem követem el azt a hibát, hogy szétstresszelem magam. Amíg egészséges, addig nagy baj nem lehet. A logikám egyszerű volt: ha stresszelek, attól semmi nem lesz jobb, viszont jó eséllyel a gyerekre is átragad.

Bejött, mert tényleg elég nyugisan telt minden, már 14 hónapos és ő is nagyon kiegyensúlyozott.

Én ilyeneken nem stresszelek, próbálok lazán állni a dolgokhoz, ugyanis a baba is nyűgös lesz, ha az anyukája idegeskedik. Amikor 2-3 hetesen pelenkacsere közben először lekakált (rám és a szőnyegre is jutott, mivel anyatejes volt, így kispriccelt :)), gyakorlatilag csak röhögni tudtam.

Biztos a szerencse is közrejátszik, de egy kiegyensúlyozott, jó evő, jó alvó és jó kedélyű gyerekem van.