Irritálnak a gyerekek? Ez változik? Szégyenkeznem kéne?

25 éves vagyok, 9 éve vagyunk együtt a párommal, és neki már elő-előjöttek a gyerek témák, de még csak szóban, és én nem is vettem komolyan, mert én még nem érzem kész magam egy gyerekre.. persze, megbeszéltük, meg hát várunk még bőven. :) csak a gondom az, hogy irritálnak a gyerekek.. idegesítenek, nincs rá jobb szó.. most lehet, hogy gonosznak tűnök, de tényleg. az ismerősi körömben több gyerek is van, és áá.. a kisbabákkal még elvagyok, azok édesek, de az ilyen 3-4-5 évesektől már a hideg is kiráz.. rosszak, rohangálnak, állandóan beszélnek hozzám, fárasztanak, játszani akarnak.. a másik verzió, pedig a beteg gyerek: mikor köhög egyet és szinte "látom", ahogy mindent összeken a bacikkal és áh... biztos sokan fogtok támadni, de nem tehetek róla, hogy így érzek. anyukám szerint egyszer majd ez megváltozik.. és én is úgy látom magam 10 év múlva, hogy van két gyerekem, boldog család vagyunk, de addig szép és jó, amíg fejben álmodozom róla,de a valóságban már számomra nem az...

egyszer már egy kolléganőm a fejemhez vágta, hogy egy hülye karrierista vagyok, és egyedül fogok meghalni 30 macskával.. ezen eléggé kiborultam, mert nem érzem magam annak, szeretnék én is boldog családot, csak a gyerektől vagyok rosszul..

most biztos összevisszaságnak és furának tűnik az írásom, de valamiért azt érzem, hogy szégyenkeznem kéne amiatt, hogy nem viselem el a gyerekeket...

van itt hasonló? Vagy volt, aki ilyen volt, de már elmúlt neki?