Anyukák, nektek is nehéz elindulni otthonról gyerekkel?
Minden egyes alkalommal (ez általában napi 2-t jelent) elgondolkodom azon, hogy csak én vagyok annyira szerencsétlen, hogy mire indulásra készen állunk én is, gyerek is, addigra szakad rólam a víz, és úgy lépek ki a bejárati ajtón, mint aki lefutott egy félmaratont?
Gyere vissza, ne vidd el a cipőd, ne nyúlj a kukába, moshatjuk a kezed, miért ittad le magad, most öltözhetünk át, ne vedd le a kalapot, hol a vized, hova dugtad és a többi ...
Előfordul, de többnyire nem.
Mindent bepakolok a táskámba amit vinni akarok magammal.
Összeszedem a szemetet és kiteszem a bejárati ajtó elé.
Felöltözök, összeszedem magam, csak cipőt/kabátot kelljen fölvenni.
Gyereket tisztába, felöltöztetem és indulunk.
Nálunk is hasonlóan nehéz az elindulás. Egy 7 hónapos, és egy nem járó, önállóan nem öltöző 2,5 évessel kell elindulnom. Mindig a gyerekek öltöztetése marad utoljára. Én is előbb előkészítek mindent, összerakom, mit kell vinni, aztán jön a mindenki evett/ivott/peluscsere indulás előtt. Ezután jön az öltözködős harc. Alig vártam a jó időt, hogy minimalizálódjon ez a része az indulásnak.
A végére én is újra lezuhanyozhatnék újra, de hát ez van. :)
Én is mindent összepakolok előre (mondjuk már alapból ez bosszantó, hogy minden sétára úgy indulunk, mint a batyus nomádok), de mégis mindig van valami, ami miatt futhatok a gyerkőc után, ő is szereti indulás előtt közölni, hogy kaka van, és előszeretettel veszi le a cipőjét, ruháját mire én felöltözöm..
Mindenesetre örülök, hogy nem vagyok egyedül a dologgal :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!