Van itt olyan anyuka, aki az éjszakákat egyedül, a párja nélkül tölti?

Az első éjszaka mikor csak ketten voltunk a kislányukkal akkor hát féltem, alig aludtam, mindig azt hittem h betörnek. Nagyon rossz volt. Mostmár csak egy kis félelem van bennem, végre alszom is rendesen. Hát egyre kevésbé bírom h egyedül kell ellátnom a kislányunkat, de csak azért mert 34 hetes terhes vagyok, ő 15 hónapos... hát a fürdés és a séta a legrosszabb... ezek teljesen lefárasztanak. Amúgy angyali kislány, mindent meg tudok mellette csinálni, egész nap is képes egyedül eljátszani, elalszik egyedül, átalussza az éjszakát... úgyh egy rossz szavam sem lehet... csak sajnos az elsőn lakunk és ha megmakacsolja magát akkor cipelni kell amit nem igazán bírok.. fürdésnél meg ugyancsak emelgetni kell... de hát ezeket muszáj. A páromtól való távolságot kezdem nehezen viselni, hiányzik h beszélgessünk este, kicsit összebújni. Számolom vissza a napokat mikor vége ennek a munkának :)

Te kérdező h bírod?