Hogyan kaphatnám vissza az én kedves kislányom?

Régen egy meg két éves volt a gyereked, most meg három vagy négy. Komolyan azt akarod, hogy ne változzon?

Ő is nehéz időszakot él át, az óvodakezdés nem egyszerű a gyerekeknek se, pláne ha te is most álltál munkába, tehát a család életritmusa is megváltozott. Persze ha otthon vagy egy kistestvérrel, az is bánthatja a gyereket. Ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozhatsz, vagy vidd bölcsődébe a kisebbeket is az igazságosság jegyében, de legyél már megértőbb a naggyal is. Ne engedj a hisztinek, de szeresd hisztisen is, és gondolj arra, hogy ez a személyiségfejlődésnek fontos lépése. El fog múlni, mint a fogzás, a bepisilés, a mindent szájba vevés

És persze hagyd dönteni, amiben csak lehet, aztán bátran mondatod, hogy ma ezt választottad, holnap majd lehet a másikat.

Bocsánat, hogy 19 évesen, gyerek nélkül beleszólok, de van egy hét- és egy hároméves unokatesóm, sok időt töltünk együtt szinte minden nap. Írtad, hogy "A ma reggeli hiszti: fahéjas müzlit kapott. Ő inkább csokisat evett volna. Vagy zabkását.

A szoknya alá a cicanadrágot akarja, nem harisnyát."

Miért, olyan nagy baj, ha cicanadrágot adunk a harisnya alá? Vagy ha a fahéjas müzlit félretesszük, és kitöltünk neki a csokisból? Már észrevettem, hogy annyit tud problémázni az ember ilyen apróságokon, amik végül is teljesen lényegtelenek. Amikor egyedül voltam az unokahúgommal, és ilyen kis dolgok miatt csapott két-három nagy hisztit, mire megengedtem neki, hogy ne a kiskanállal egyen, hanem a naggyal, vagy ne fogjuk össze a haját, hanem maradjon kiengedve, ha ő így érzi jól magát. Nem akarok kioktatni senkit, de szerintem néha könnyebb engedni nekik ilyen pici dolgokban, mint tizenpercekig veszekedni, majd könyörögni, hogy csináljon már akkor valamit. És a hisztit meg úgyis megunja, ha látja, hogy semmilyen reakciót nem vált ki anyából, ha rendre ellentmond neki.

Remélem, nem veszi rossz néven senki, hogy ilyen "háttérrel" írtam. :)