Nketek nem tűnik úgy, hogy mostanában talán túlságosan átvették a gyerekek a főszerepet a családokban?

Ki mondta, hogy meg kell felelned ezeknek az elvárásoknak?

Egy valakinek kell megfelelned, saját magadnak.

Azt tedd amit a szíved mélyén helyesnek érzel.

Amúgy akkor mai szemmel nézve én is szaranya vagyok, mert simán berakom a 2 éves lányom 1 óra hosszára a rácsos ágyba míg tornázok, megnézem a kedvenc sorozatom, internetezek, főzök, mosogatok stb, nem 24 órában az ő fenekét nyalom.

a sogornom az a tipus amit irsz: mindenek elott a gyerek, maganak semmit, csak a gyerek nehogy elejtsen egy konnycseppet. borzaszto hisztis mimoza is mindket lanya, foleg az idosebb a hazassaguk is majdnem ra ment a tudatos, "csak a gyerek" kozpontu magatartasara. a 2. gyerekenel persze mar lazabb volt, megis latszik mert az sokkal nyugodtabb mint a nagyobb.

ami engem illet, nekem a ferjem az elso az eletemben mivel o lesz velem 30 ev mulva, es a gyerekemnek addigra sajat csaladja lesz. viszont a gyerekemnek (1 eves) most nyilvan nagyobb szuksege van ram ezert a ferjem is hatterbe szorit olyan dolgokat amiket regen elvart (vacsi rend stb) ennek ellenere en nem vagyok a hive annak hogy egesz nap a baba seggebe legyek, ha epp ebedet eszem es hisztizik hogy vegyem fel, nem teszem meg, vagy ha epp noncs kedve egyedul jatszani es nyuglodik en meg a furdokadban ulok, nem fogok kiugrani csurom vizesen. takaritok ha tetszik neki ha nem, szerencsere partner ebben, eleg onallo baba (talan epp a hozzaallasnak koszonhetoen??) magatol elalszik, mert ugy lett szoktatva hogy nem ringatom/ciciztetem vegkimerulesig. sorozatokat nem nezek, de szoktam jatszani a gepen es addig o egyedul jatszik.

szerintem fejben dol el a dolog. ahogy te allsz hozza o olyan lesz, hogy mennyire vannak tobbsegben az olyan anyak mint a sogornom, nem tudom, en inkabb pozitiv peldakat latok a kornyezetemben, ugy latom a tobbseg azert probal szules elotti modon elni.

Szerintem ez emberfüggő, régen is voltak elkényeztetett gyerekek, voltak olyanok, akikkel abszolút nem foglalkoztak, valahol a kettő között kell az egyensúlyt megtalálni. Én is úgy gondolom, hogy attól még, hogy gyerek van nem szűnik meg létezni az ember mint egyén sem, magunkra-férjre- gyerekre ugynúgy kell időt fordítani. De mondjuk, aki gyerekvállalás előtt is otthonülős volt, hobbija sem volt, annak aztán magyarázhatod, hogy nem kell 0-24-ben a gyereket lesni, ő nyilván ezt nem fogja megérteni, mert neki ez az egyetlen elfoglaltsága van. Nem elhanyagaolható szempont a gyerek igénye sem ugye, nálunk pl egyszerű volt, volt tesóm így igazából nem is volt igényem rá óvodásan, iskolásan, hogy a szüleim szórakoztassanak, de egy egyke gyereknél ugye ez megint más.

Szóval majd úgyis hozza az élet, hogy fog viselkedi az ember, ha megvan a gyereke, felesleges elvárásoknak megfelelni, mert minden ember, gyerek más beállítódású, mást igényel. Ha a családban mindenkinek ki vannak elégítve az igényei, akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, nem akkor, ha anyuka feláldozza magát, mert neki még wc-e menni sincs ideje a gyerek mellett.