Azok a szülők, akik tökéletes minta embert akarnak nevelni a gyerekükből, azok pontosan mi célból teszik ezt?

Az ilyenben azt látom problémának, hogy pont azok a kompetenciák csúsznak ki így a szülő látóköréből, ami a későbbi TÉNYLEGES boldoguláshoz szükségesek.

Szociális, kapcsolatteremtő készség, stressztűrés, kitartás, diplomáciai érzék, stb. Ezek összességében fontosabbak, mint a jegyek (azok is fontosak, de nem kizárólagosan).

Ezzel a hozzáállással pont a nyitottságot, kreativitást ölik ki a gyerekből.

No meg a hármasnál meg lehet kérdezni, hogy miért lett hármas? Nem érti az anyagot? Esetleg a szülőnek kicsit segíteni kellene benne?

4 gyerekes szülő vagyok, aki mindig jó tanuló volt. 3 kiemelkedően jó képességű fiam, és egy átlagosnál jobb képességű lányom van. én is az 5-öst várom el, de különbséget tudok tenni rossz jegyek között. Más az, ha a "disznófülű" nem figyelt, nem tanult, elfelejtette úgymond a leckét. Ilyenkor leszúrom őket, kicsi bünti jön.

Más, ha úgy érzem, irreálisan sokat vártak el tőle (van ilyen, az ország egyik elit sulijában végképp), akkor megbeszéljük, hogyan javítson. Ha azt látnám, nem olyan jók a képességeik, az más lenne, de így nyilván sokat várok el tőlük. Nyilván meg is kapnak minden segítséget, ha kérik.

Ha lesznek gyerekeim akkor szentelek rá időt és "kiderítem", hogy mi érdekli. Persze kis korban ezt még nehéz megállapítani de lehet következtetni.

Pl: ha a biológia érdekli akkor nem fogok elvárni tőle magyarból kitűnőt de legalább egy 3-4est minimum. Viszont a biológiához kapcsolható tantárgyakból már annál inkább.

Nem azért mert büszke akarok rá lenni (ezért is persze) hanem azért mert felnőttként az ember jobban tudja mi kellhet egy leendő felnőttnek. (tanulást és persze sok minden mást figyelembe véve)

Ezek a szülők kifelé szeretnének egy ideális képet mutatni. Alig várják,h elmondhassák,h az egyik gyerekük jogász, a másik orvos lett. Vsz az egész életük rámegy arra,h ilyen buta, sznob elképzelésnek megfeleljenek. Teljesen egyetértek 1essel; sokkal fontosabb dolgokra kéne koncentrálniuk.

Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha gyerekek kamaszokká válnak :D

sokan hiszik hogy itt kezdődik a tanulásra nevelés, pedig nem

ha valaki az 1-2 évest már tv elé ülteti pl., hogy ne kelljen vele foglalkozni, ill nem hagyják kúszni mászni mert járatják, vagy ingerzegény környezetet biztosítanak, stb azok ne csodálkozzana ha gyengébb a gyerek 5 ös átlagnál minimum, a babakori egyensúlyérzék van például a későbbi matematikai képességekre hatással és minden idegpálya ill agyműködés ekkor alakul ki ami később fogja hozni eredményét, pl a suliban a tanulási képességekben..

a szülők millio helyen elcseszhetik, az, hogy bünteti később mert rosszabb jegyet hozott, tulajdonképpen a szülő hibája elsősorban, nem a gyereké...

Kedves 8-as válaszoló! csak megakadt a szemem azon amit az egyensúly és a matek képességekről írtál. És elcsodálkoztam rajta. A fiam jó matekos (másodikos, lehet ez még nem jelent itt semmit) iskolai versenyen harmadik lett, és imád is számolni... viszont az egyensúlyérzéke nem az igazi... a vele egykorúak már kétkerekű bicikliznek, ő meg épp, hogy tegnap megtett pár métert vele :O

A kérdésre válaszolva: említettem a matekot, mi csak abból "várjuk el" hogy ötöst hozzon, de csak azért, mert tudom, hogy képes rá :) persze akkor sem dől össze a világ ha rosszabb jegyet kap. Átnézzük a feladatokat, és kiderítjük figyelmetlenség, vagy nem értés miatt nem tudta megcsinálni. Nem is szeretnék szorongó, aggódó felnőttet belőle! csinálja azt amihez kedve van, de szorgalmas és kitartó legyen benne, akkor boldogulni fog az életben is, szerintem.

Ha ezek a szülők tényleg azt mondták, hogy a szakmunkás tróger, akkor hülye sznobok, akik azt hiszik, attól lesz valaki valaki, hogy diplomája van.

Még csak nem is a szigorúság a gond, hanem az, hogy "leégette a gyerek a vendég előtt". Na, ilyet hogy lehet már mondani? Ebből is az jön le, hogy neki csak a látszat a lényeg, nem az, hogy a gyereket pl. érdekelje is valami.

Amikor én gyerek voltam, nálunk is elvárás volt a jó jegy, de azért, mert tudták, hogy képesek vagyunk rá. (nem, nem jártunk elit suliba, csak a helyi általánosba-gimibe).

Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke jól teljesítene, de azért túlzásokba nem szabad esni. Nekem az a legfontosabb, hogy szeresse majd a munkáját és meg tudjon belőle élni. Ha ez autószerelés, nekem az is jó, hiába vagyunk mi mindketten diplomások.

Ja, és az ilyenekből nem mintaember lesz, hanem szorongásos, mert sosem fog tudni megfelelni.