Nagyon jó képességű, ám végtelenül lusta gyerekeddel szemben mi lenne a fontosabb: a családi béke és közepes tanulmányi eredmények vagy örökös harc, de nagyon jó tanulmányi átlag?

Kérdés, hoyg milyen idös a gyerek, meg ki harcol kivel a családban

Ugyanis egy 14-16-18 éves "gyereket" semmiféle harccal nem tudsz rávenni a jó tanulmányi átlagra, ha nagyon nyomás alá helyezed, akkor csak rosszabb lesz a helyzet.

A családi béke meg olyan dolog, hogy nem mindegy, mir ért alatta valaki.

Okosabb lenne megbeszéli a gyerekkel, hogy l mit hogyan lát és valami közös megoldást keresni.

Szorgalom, kitartás ezt igenis tanítani kell otthon a gyereknek, ha kell, leülni vele minden áldott nap és nem engedni felállni a könyv felől, mert majd jön azzal, hogy szomjas, éhes, pisilni kell..NEM.

később vissza fog köszönni, sikerre fogja vinni az életben!

Ne add fel.

egyetértek az utolsoval. én alapbol szorgalmas, lelkiismeretes gyerek voltam.

a bátyám nem..viszont sokkal jobb képességu volt, mint én.

mindennap anyám leult vele tanulni, kikérdezte, leellenorizte, hogy megcisnálta- e házi feladatokat..megnézte, hogy a táskájába rendes bepakolt-e..stb.ennek ellenére, o mégis szakmunkás iskolába akart menni késobb. anyám azt mondta, rendbe van kisfiam. ott, akkor azt mondták a tanárok a szuleimnek, hogy nem értik ez a joképességu gyerek mit keres ott...végul a tanárok "ostorozására" párhuzamosan elkezdte az esti gimnáziumot. majd felvették elsore egyetemre, amit phd-val fejezett be.

a nagyanyám mindig elmondja, ha annak idején nem hajtotta volna anyám, nem ult volna mellette, senki nem lenne belole. ezt a bátyám is tudja, és már hálás (igy 34 év távlatában) anyumnak azért, hogy nem hagyta elkajlodni.

Gondolj vissza a te gyerekkorodra, hogy neked mi volt a nehézség, mi volt az amit utáltál ésmi az amit szerettél volna, vagy szerettél.

Èn közepes tanuló voltam jó képeségekkel, és nagyon nyitott. DE a szüleim soha nem ültek le velem. Ebben a korban még nem gondoltam, hogy a szüleimnek kellene segíteni, ésök önkéntesen soha nem ültek le velem tanulni(max kikérdezték a verset).

Soha nem olvastak nekünk még gyerekkoromba sem.

Szerintem a legtöbb tantárgyat föleg az elsö évekbe nagyon érdekessé lehet tenni. A szülö rengeteget tud segíteni a gyereknek azzal, ha mellé ül és megmutatja neki, hogyan kellene tanulni.

Nem harccal, hanem egyenranguként. A gyerek ne érezze, hogy neki ez rossz, hanem azt érezze, hogy valami érdekeset fog csinálni.

Azért nem derül ki, hogy itt egy kisebb (6-10 éves) vagy kamasz (14-18) gyerekröl van szó.

Ugyanis leülni vele, együtt tanulni, stb egy kicsinél megoldás lehet, a nagyobbaknál csak ellenkezöl hatást ér el vele a szülö.

ezen én is sokat gondolkodtam...

mivel a nagylányom elég lusta

annyi a szerencsém h jó tanuló

de kész horror a tanulás vele mert ami 20 perc alatt meglenne azt ő 2 óráig húzza

nekem az vált be h motiválom

ha rendesen x időn belül kész a lecke akkor kap jutalmat

ami pénz lévén 13 éves

heti szinten számolok el vele és füzetben vezetem

ha elhúzza akkor levonás ha kész akkor plusz

a jegyekért is kap vagy nem kap zsebpénzt

úgy néz ki h ez elég eredményes vele szemben

az öccsével nincs gond

haza ér és képes cipőben kabátban nekiállni leckét írni :-)